0:00 bemutatkozás, családi háttér, a szülei válása után a nagyszülei nevelték föl 4:51 a családi emlékeit idézi fel az 1945 előtti időkből, és a háború utáni évekből; édesapja tanító volt, de behívták a hadseregbe 9:19 a világháború után az ötvenes években is volt még jegyrendszer, mesél a kitelepítésekről 13:21 mesél a kisvárdai zsidók sorsáról 18:47 a nehézségek ellenére a Rákosi-korszakban nem volt nehéz gyermekkora, 1956-ban szembesült először azzal, hogy az emberek egy szabadabb világot akarnak 20:48 1960-ban szervezték meg a TSZ-t, a legtöbb embert kényszerrel léptették be 25:44 a Kádár-rendszer a forradalmárokkal szemben volt nagyon kemény, a korszak első időszaka a megtorlásról szólt, de utána van egy konszolidáltabb időszaka 31:49 a korabeli üdülési lehetőségeket idézi fel 33:21 a rendszerváltoztatást elsősorban az oktatási területen tapasztalta meg 36:48 a rendszerváltoztatás túlnyomórészt meghozta azt, amire az emberek vágytak

00:00 A család rövid bemutatása 01:16 Tanulmányok 02:12 Az édesapa bemutatása 04:11 Polgári életforma 05:15 a balatonfűzfői gyár jellemzése a II. világháború idején, majd az internált édesapa sorsa 14:51 A Pápai Református Kollégium mindennapjairól 20:06 Érettségi utáni tanulmányok, osztályidegenség 24:18 1956-os élmények 28:17 Az Operaháznál töltött időkről, az aczéli kultúrpolitikáról 32:01 A vitorlázó olimpiai kerettagságról

Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).