Az interjúalany beszél származásáról, oktatásáról, az úttörőmozgalomról és a táborokról (0:35). Szól középiskolai oktatásáról, a KISz-tagságról (3:50). A Szegedi Egyetem filozófia szakról lebeszélték annak marxista jellege miatt, ezért matematika-fizika szakra ment, de előtte katonai szolgálatát töltötte, 35 nap zárkával (6:00). Szól a szovjet hadseregről, és arról, hogy közös hadgyakorlatokon mindig "osztrák hegyivadászok" ellen harcoltak, valamint az ottani fegyelemről (11:50). Szól egyetemista éveiről, az erdélyi írókkal, a bokorközösséggel, valamint a későbbi SZDSZ köreivel való megismerkedéséről (15:00). Szól arról, hogy egyetem alatt még nem folytatott politikai tevékenységet, de a rendszerváltoztatás környékén elment a naggyűlésekre (20:40). Szól 1989. március 15-éről, mikor Szegeden Raffay Ernő, Király Zoltán és Tamás Gáspár Miklós három helyen tartott megemlékezést, ő a legutóbbira ment el, majd ő olvasta fel a 12 pontot (25:50). Szól arról, hogy a Radnóti Gimnáziumban mennyire tolerálták fiatal tanáruk közeledését az ellenzékhez, valamint arról, hogy besúgók voltak a tanári karban is (32:00). Szól arról, hogy az első választások előtt belépett a FIDESZ-be, és önkormányzati képviselő lett. Itt gyorsan kiábrándult a hivatásos politikából, a FIDESZ pedig "elment a feje fölül" (36:15). Szól arról, miként csalódott a politikában és miért nem tér vissza (41:00). Végül szól az idegennyelvek oktatásáról a Kádár-korszakban, a külföldi utak lehetőségéről, és arról, hogy hányan éltek Amerikában rokonai közül disszidensként (46:00).

Az interjúalany beszél származásáról (0:35), és arról, miként vették fel az ELTE-re, ahol angolt és magyart tanult (1:40). Szól arról, hogy Gödöllőre, Máriabesnyőre ment tanítani, de már korábban is több szálon kötődött a településhez (3:48). Szól arról, milyen volt a közlekedési helyzet Gödöllőn, és busz híján miként tudtak egy fakarusznak nevezett alkalmatosságon utazni (7:40). Beszél az induló Török Ignác Gimnázium osztályairól (9:14), valamint arról, hogy ő és egy másik tanítónő tanított, és szétosztották a tárgyakat (10:14). Szól az iskola épületéről és a tanulók összetételéről (10:14), valamint arról, hogyan kontraszelektált és terrorizált egyeseket a Rákosi-rendszer. Egy osztályidegen lány később úgy nyilatkozott, hogy a tanárnőnek köszönhette, hogy kijárhatta a gimnáziumot, mert kötelezően betartatta a köpenyviselést (17:32). Beszél az 1956-os forradalomról, ahogy Pesten egy időre csatlakozott a Kossuth téri tüntetéshez, majd arról, ahogy a szovjet tankokat látta Gödöllőn (21:05). Beszél Gödöllő korábbi pezsgő életéről, és arról hogyan vált az 1950-es évekre alvó várossá. Szól az iskola délutáni foglalkozásairól, balettről, kórusról, szimfonikus zenekarról is (26:05). Elmeséli első külföldi útjaikat, azt is, mekkora riadalmat okozott, amikor négy lány elveszett Prágában (32:00). Végül a nyelvtanulás alacsony színvonalát és nehézségeit elemzi (37:00).

Az interjúalany beszél szüleiről (0:52), a proletárdiktatúráról és a feszült vidéki hangulatról (2:07), édesapja Kistarcsára történő internálásáról (5:19), a család 1952-es alföldi kitelepítéséről (8:44), a kitelepítés helyszínéről, a Vértes-tanyáról (19:22), hazatérésükről (21:58), a visszatérés utáni nehézségekről (23:28), az 1956-os forradalomról, és arról, hogy a rendőrség kötelékeiben is voltak olyanok, akik már a forradalmat megelőző években is arról beszéltek, hogy egy forradalom esetén a felkelőket támogatnák (23:55). Mesél az 1956 utáni történésekről, iskolai emlékeiről (30:47), az orosházi katonai szolgálatról (37:33), egyetemi éveiről (41:46), a rendszerváltoztatásról (43:25), végül a félresiklott gazdasági átmenetről (48:33).