Az interjúalany beszél gazdálkodó-kereskedő szüleiről, akik a Hangyaszövetkezet boltját vezették (0:25), majd rátér oktatására a református iskolában és a polgáriban (3:20). Szól arról, miként lett a kisbíró helyettese a faluban, ahol pl. az ún. Jurcsek- rendszer végrehajtatásában is segítenie kellett (5:35). Egyszer megkérték, hogy doboljon ki egy házeladást, amivel a rokonok nem értettek egyet. Nem tudta, hogy mit csináljon, ezért csak az eladó háza előtt dobolta ki, a falu többi részén nem (8:15). Később a szociális titkárt helyettesítette, már mint rendes közalkalmazott (13:00), de később neki is be kellett vonulnia, ahol először a határra vezényelték, majd kihajtották őket a bajorországi Aschaffenburgba (18:00). Amerikai katonák támadták azt a kaszárnyát, amiben laktak, és előttük tették le a fegyvert (23:35). Franciaországban szállították őket egyik helyről a másikra, míg egy tábor befogadta őket, ahol egy évig maradt (26:00). 1946 márciusában tért haza, áprilisban pedig az igazoló bizottság előtt kellett bizonyítania, hogy nem háborús bűnös. Visszakapta közigazgatási állását és VB-titkár lett (29:40). 1958 végén felmondta állását és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei előadó lett nyugdíjazásáig (32:40).

0:00 A riportalany elmondja, hogy a jugoszláviai Zomborban született. Édesapja géplakatosként dolgozott a vasútnál, majd bevonult az I. világháborúba. Beszél az édesapa munkájáról és háborús emlékeiről. 4:03 A háború után az apa hazatért, de nem akart esküt tenni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra és így csak alkalmi munkákat tudott vállalni. Elmondja, hogy miként élte meg a család az anyaországtól való elszakadást. 7:18 Szól arról, hogy miként változott az életük a magyar csapatok bevonulása után. 9:55 Hangsúlyosan beszél arról, hogy a család az orosz csapatok bevonulása előtt elmenekült Zomborból. 1944 novemberében értek Pécsre, ahol elhurcolt zsidók lakásaiban helyezték el a menekülteket. A front közeledtével továbbutaztak Körmendre. 14:50 Körmenden több bombázást éltek túl, majd a MÁV alkalmazottakkal nyugatra indultak, de Szlovéniában elakadt a szerelvény. Partizán fogságba estek és gyalog tértek haza. 28:25 Pécsett telepedtek le, de nem maradt semmijük, az édesapát B-listázták, ezért a gyerekeknek szakmát kellett tanulni. Szól arról, hogy egy koncentrációs tábort megjárt zsidó kárpitosnál lett inas. 33:20 Az ’50-es években titkolnia kellett származását. 1954-ben sikerült kiváltania az ipart és Pécs-Vasason nyitott műhelyt, ahol a szénbányászok voltak a legfontosabb megrendelői. Szól arról, hogy az 1960-as évek végén a növekvő adóterhek miatt vállalatnál helyezkedett el. 42:00 Végezetül a nyugdíjba vonulása előtt ellátott munkahelyi funkcióiról szól.

Az interjúalany beszél arról, miként harcolt apja az I. világháborúban, s kényszerítették a Kommün katonái közé (02:00), majd rátér a két világháború közötti évek iskolarendszerének bemutatására (03:45). Saját taníttatásáról, a leventemozgalomról és a hittan oktatásáról is beszél (7:35). II. világháborús emlékeit hosszan feleleveníti, így a német hadseregnek végzett munkálatait (15:26) és a Magyarország szovjet megszállásáról való emlékeit (19:26). Szól továbbá az egyházi iskolák államosításáról (30:24), a mezőgazdaság átalakításáról (32:23), az 1956-os forradalomról (35:50). Végül a Kádár-korszakot (36:00) és a rendszerváltoztatást elemzi (38:42).