Nagypilit községben született. 6 elemi elvégzése után a a tanító tovább szerette volna taníttatni az interjúalanyt, de az apja nem engedte, mert a munkáskézre nagyobb szükség volt. Erről és a házimunkákról mesélt(0:07).Ő és bátyja elhatározták, hogy továbbtanulnak - így kerültek Pápára(4:47).A bátyja műtrágyagyárban kapott állást, az interjúalany pedig fuvarozó lett - innen Diósgyőrbe mentek munka után (közben pedig tanulnia kellett)(6:05).Amikor a háború elérte Miskolcot, bezáratták a gyárat, ahol dolgozott. Ezzel és a háborús helyzettel kapcsolatban meséli személyes élményeit(11:24).A háborút szerencsésen és leleményesen élte túl, utaná igyekezett egyből munkát keresni. Ennek a történetét is elmeséli(28:14).Nagyon jól keresett a munkahelyein, mivel nagyon jól is dolgozott - az elsők között kpata meg az élmunkáskitüntetést. Hogy ezt nem véletlenül érdemelte ki, azt a személyes történeteivel támasztja alá(37:38).

Az interjúalany mesél a Horthy-korszak iskolájáról, az itt zajló vallási nevelésről, majd elmondja, hogy SAS-behívója kézhezvétele után milyen viszontagságos módon került ki Dániába, majd onnan hogyan került haza. Végül szól a háború utáni újjákezdés nehézségeiről is. 0:25--születés, család, iskolái; 2:17--a gimnáziumban hogyan zajlott a vallási nevelés; 5:30--hogyan változott az osztály létszáma 1941-ben, a hadapródiskola beindulásával; 6:11--hogyan teszik le az érettségit a II. világháború alatt; 8:11--milyen feladatokat végzett miután megkapta a SAS-behívóját; 12:1--hogyan jutottak el Ausztriába, majd innen Dániában; 14:19--hogyan jutottak el egy német táborba, és milyen szolgálatot kellett itt teljesítenie; 17:52--hogyan jutott el az Atlanti-falig és hogyan érintette őket a háború vége; 19:37--milyen volt a különböző fogolytáborokban, ahová zárták őket; 25:0--hazatérése a fogságból, milyen körülmények között kezdik újra az életet itthon a háború után

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, az akkori idők megélhetési körülményeiről (0:20), majd rátér az üveggyári munkára, az üzemi balesetekre és a miskolci ipar kiépítésére (4:00). Szól oktatásáról, az egyházi iskolák államosításáról, valamint arról, miért számított osztályidegennek és ezt hogyan tudta mégis kikerülni (08:40). Szól a kulturális élet megélénküléséről 1953 és 1956 között, a korábban reakciósnak tartott Szabó Lőrinc miskolci előadóestjéről (13:42). Beszél az 1956-os forradalom miskolci eseményeiről, a jó kezdeményezésről, de az ávósok meglincseléséről is, valamint arról, hogy egy anyuka még mutogatta is a fiának a holttesteket (18:50). A megtorlást is említi, így például Nagy Attila költő ítéletét és börtönbüntetését (21:50). Mesél egyetemi éveiről, a gyermekvállalásról és a továbbtanulásról (22:26), majd népművelői munkájáról és eredményeiről, illetve arról, hogyan lett szakfelügyelő (25:00). Visszatér 1945-ös élményeire, a cserekereskedelemre, a pincében való bujkálása (34:42). Végül arról is szól, hogy a lakásukban elszállásolt román pilóták a királyuk fényképét állították ki, valamint arról, hogy az egyik pilótának amputálni kellett a lábát (36:14).