Az interjúalany beszél édesapja I. világháborús hadifogságáról (01:38), majd a román közigazgatás megjelenéséről Erdélyben (06:08). Beszél a II. világháborúról (09:00), különös tekintettel apjának a német hatóságokkal szembeni ellenállásáról, és táborba hurcolásukról (13:00). Szabadulásukról és németországi letelepedésükről is szól (26:08), ahol személyesen élte át Drezda terrorbombázását (31:12). Végül arról beszél, hogy a megszállási zónák felállítása után, hogyan telepítették vissza családját Magyarországra (38:18).

Gyermekkori, gyermekkorban átélt háborús emlékképektől a fiatal felnőttkorig. A II. világháború utolsó évében született az öccse, ott, ahol a háború elöl a pincében keresett menedéket a család (01:57). A szovjet megszállók a házukban működtették a telefonközpontot. Ez viszonylagos biztonságot is jelentett. Apja katona, édesanyja az ellátás híján súlyos beteg volt. A család gyermekei Rákoshegyre kerültek (03:40). Az édesapa hazatérése és az édesanya részleges felépülése után a család a nincstelenségből próbált talpra állni (06:00). A banktisztviselő apa és a betegellenőrként Sülysáptól Rákoshegyig (gyalog) ingázó, dolgozó édesanya a gyermekeket nehéz körülmények között nevelte fel. (07:41, 13:49). A gyermekkor maradandó szépségei, emlékei (sok-sok munka és játék, szoros baráti kötelékek, emlékezetes iskolaévek) mellett (09:07) az ifjúsági élet, úttörőmozgalom közösségformáló ereje és az iskolai tanulmányok elevenednek meg (11:21, 12:47). 1956-ról és az eseményekről alig-alig volt információja (15:09). A közgazdasági technikumban képesített könyvelő / vállalati tervező / statisztikus végzettséget szerzett. Tanítóképzőbe nem kerülhetett "egyéb" kategóriájú származása, osztályidegen besorolása miatt (18:07). Szó esik tanulmányokról, érettségiről, korabeli iskolai évekről, a szigorú, de kulturált viseletről, viselkedési normákról (20:51). A emberi hétköznapokról... A pénzügyi területen dolgozó fiatal hölgy foglalkozása, munkája mellett (24:41) a katonai szolgálatát éppen megkezdő fiatalemberrel történt megismerkedéséről vall -a későbbi férjéről... zárszóként házasságukról (1966. április) és következő évben megszületett lánygyermekükről (26:00).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családjáról, és az osztrák-magyar határon lelőtt öccséről. (0:18). A soproni bencéseknél töltött tanulóéveiről és a cserkészmozgalomról is szól (2:20). Beszél a Horthy-korszak hadseregéről, a tisztképzés helyszíneiről (04:55), majd a nehéz és hosszadalmas repülőtiszti felvételiről (07:08). Szól arról, milyen gépekkel és hogyan tanultak repülni (12:24), majd arról, hogy barátságos versengés alakult ki a tisztjelöltek között (13:52). A további gyakorlati kiképzésről, a vadászpilóták és bombázópilóták szétválasztásáról is szól (16:02), majd arról, hogyan kerültek éles bevetésre (19:18). Elmeséli, hogy egyszer hogyan vezetett részegen repülőt (24:47), ráadásul úgy, hogy nem ismerte a gépet korábbról (26:10). Szól arról, hogyan lett belőle éjjeli vadász (33:10), majd titkos felavatásukról Budapesten, a Bolyai Akadémián, ahol személyesen jelen volt Horthy Miklós kormányzó úr (36:00). Elmeséli, hogyan vonult vissza az alakulata Ausztriában (37:10), majd azt, hogy az ottani családi táborban lévő magyarok Németh János vezérkari ezredes vezetése alatt hogyan szerveztek ellenállást Klagenfurtban Titó partizánjai ellen, illetve hogyan akarták elfogni a német Gauleitert (SS körzetparancsnokot) (40:30).