Az interjúalany beszél arról, hogy hogyan került családja Magyarországra és telepedett le Felsőzsolcán. Elmeséli, hogy hogyan alapítottak itt saját kertészetet, és hogyan ismertettek meg új növényeket az itt lakókkal. Szól a bolgár hagyományokról, szokásokról is, illetve arról, hogy a helyi bolgár kisebbségi önkormányzat vezetőjeként milyen tevékenységet fejtett ki. 0:4--hogy került az édesapja Bulgáriából Szlovákiába, majd innen Magyarországra; 2:35--hogyan került ide az egész családja, hogyan rendezkedtek be Magyarországon és hogyan tudtak önálló kertészetet nyitni; 4:0--hogyan viszonyultak a helyiek a beköltöző bolgárokhoz, milyen újdonságokat vezettek be a bolgárok a helyi mezőgazdaságba; 6:50--melyik nyelvet használták egymás között és a helyiekkel, hogyan segített be ő is a családi gazdaságban; 8:40--pályaválasztása; 9:11--hogyan tartották a saját ünnepeiket a faluban, hogyan szórakoztak; 12:10--milyen hatással volt rájuk a téeszesítés; 13:00--hogyan ismerkedett meg a férjével; 14:8--hogyan zajlott a téeszesítés, hogyan sikerült ezt végül elkerülniük; 15:40--hogyan kezdte el a földet művelni az apja halála után, hogyan ment tönkre a gazdaságuk; 18:10--milyen volt a kertészeti munka, milyen tennivalói voltak a kertészettel foglalkozóknak; 19:40--hogyan tanult meg a lánya bolgárul és hogy talált magának bolgár férjet; 21:58--hogyan próbálják őrizni a bolgár hagyományokat; 24:14--a bolgár kisebbségi önkormányzatban végzett tevékenysége, milyen emlékművet állíttattak a bolgároknak, hogyan vették fel a kapcsolatot más bolgár családokkal; 32:50--miért mennek vissza egyes emberek Bulágriába; 33:36--milyen céljai vannak még kisebbségi elnökként, milyen a viszonya Bulágriához és Magyarországhoz

0:00 családi háttér, szülei gazdálkodók voltak, kisebb földbirtokkal 1:45 a háborús rekvirálás elvitte a mozdítható vagyont, később pedig a beadások tették nehézzé az életüket, állandó ellenőrzés alatt tartották őket a fináncok, padlást is söpörtek 7:02 az ötvenes évek végén jött a téeszesítés, a családot sokszor zaklatták, végül kényszerítik az édesapját a belépésre 13:54 úttörő is volt 15:53 a tanulási lehetőségeket hasonlítja össze a Kádár-rendszer és a rendszerváltozás utáni korszak között 20:50 középiskolai és főiskolai években a házibulik jelentették a szórakozást, a környező szocialista országokban lehetett üdülni 24:48 a Kádár-rendszer nem tette lehetővé azt, hogy nagyon kiemelkedjen az ember az átlagos életszínvonalból, a lehetőségek ma bővebbek, de régen stabilabb volt a megélhetés 27:30 a környezetében is voltak megfigyelések, őt is megfigyelték a munkahelyén 29:34 az egyház szerepe átalakult, ő katolikus neveltetést kapott, kaphatott még hittanórát, a rendszerváltoztatás zen a téren elhozta a lelki szabadságot 32:50 a rendszerváltozás hibája az, hogy nem hűtötte le a várakozásokat, változás csak akkor lesz, ha az emberek a magukénak fogják érezni Magyarországot, és tesznek érte

A Magas Tátrában született, gyermekkora szép volt, tanulni nagyon szeretett. Erről beszél(0:35). 1944 augusztusáig nem nagyon éreztek semmit a háborúból. A Szepességben élő németek nem tettek egymás között különbséget, emiatt "cipszernek" nevezték ki magukat. Az interjúalany a cipszerségről mesél(2:36). A szepességiek Trianon után Csehszlovákiához került, a (cseh)szlovák mindennapokat ismerhetjük meg. Elemeséli, hogyan települtek át a helyi magyarok nagyrésze Magyarországra(5:55).A második világháború után sokkal nehezebb volt megmaradni magyarnak, mint az első világháború után. Az interjúalany a lakosságcserékről és a deportálásokról mesél - személyes élményei alapján(8:21). A családja 1945 januárjában kerültek Drezdába és környékére. Az interjúalany a drezdai életről és körülményeiről beszél(11:04).Elérkezett 1945 január 13.-a (a drezdai bombázás napja), ezt a napot és magát a bombázás menetét meséli el a lehető legnagyobb részletességgel(12:08). A bombázás után továbbáltak és egy kisvárosban kaptak szállást, az interjúalany ott be is írtakozott egy gimnáziumba. A család örült, hogy véget ért a háború, de koldusszegények lettek(26:00).Édesapját elfogta a honvágy, haza szeretett volna menni(27:39).Az interjúalany a hazakerülésükkel kapcsoltaban Németország felosztásáról, "hadifogságról" is beszél. Egy civil fogolytáborba került, ezt a frankfurti tábort is bemutatja(28:24). Majd bevagonírozták őket és egy Ausztrián, Magyarországon át Romániába tartó vonatra tették fel őket. Az utazást részletesen elmeséli(30:46).Komáromnál kiszálltak a vonatból, és a komáromi börtönbe kerültek, itt kivizsgálták őket és tovább szállították a családot Budapestre(32:32).1945 augusztusában Miskolcra érkeztek, itt egy lakást kaptak. Az interjúalany elmeséli a kezdeti időket, amikor még óriási nehézséget jelentett, hogy nem tudott magyarul(33:44). Az interjúalanyt már ekkor megkülönböztetés érte származása miatt, de nem törte meg, sőt megerősítette. Kitűnővel érettsigezett és egy idegennyelvű fősikolán tanult tovább(36:33).Kuszmann Károlyné végül pedig arról beszél, hogyan dolgozta fel ezt a rengeteg sérelmet, borzalmas élményt(37:21).