Az interjúalany beszél a II. világháborúból, édesapja hazatéréséről a francia hadifogságból (0:37). Szól a mezőgazdasági tudás átadásáról, az aranykalászos gazdatanfolyamról (5:26). Kiemelten szól a mezőgazdaság háború utáni átalakításáról, a beszolgáltatásokról, az élelmiszerhiányról, a valamint a tagosítás hullámairól (8:08) . Szól a megtermelt javak kereskedelméről, a sáskának nevezett kereskedőkről (18:30). Beszél a téeszesítés első hullámáról, az agitációról, és édesapja ellenállásáról (20:05). Szól a Kádár-korszak enyhébb körülményeiről, a háztáji gazdálkodás beindulásáról (24:30). Szól a korszak hitéletéről, a vallásos nevelés és a kommunista ideológia viszonyáról (25:25). Végül az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről beszél. (32:10).

Az interjúalany az interjú során elsősorban az Aszódi Evangélikus Gimnáziumban töltött éveiről mesél, és ennek kapcsán kitér a német és orosz megszállásra, a kommunista ifjúságpolitikára, a háború utáni újjáépítésre valamint az iskola államosítására is. 0:49--iskolai évek, családban bekövetkezett változások 08:55--II. világháború hatása a személyes életére 10:14-- leventemozgalom, cserkészet 16:00--orosz és német bevonulás 18:03-- orosz bevonulás hatása a gimnáziumra 22:00--kényszermunka 36:00--az iskola államosítása 39:13--a korabeli érettségi menete 43:00--pályaválasztás nehézségei

Az interjúalany beszél származásáról, neveltetéséről és arról, miként döntött a papi hivatás mellett (0:15). Szól arról, hogy vallásos családját nem érték zaklatások, sőt, apja egy kommunista barátja még a plébánia felújítását is megszervezte (3:26). Beszél az 1950-es évek jellegéről, a beszolgáltatásról, a társadalom terrorizálásáról, valamint az 1956 utáni megtorlásokról (5:55). Mesél Regőczi István atyáról, aki a szétrombolt Budapesten szedte össze az árvagyerekeket (9:50). Elmondja nagyapja történetét, aki mindkét világháború után orosz hadifogságba esett, a második során az mentette meg, hogy egyszer visszafordult a rózsafüzéréért (14:45). Beszél az 1956-os forradalom során átélt emlékeiről (18:50), majd a kommunista és a vallási nevelés kettősségéről (24:50). Beszél édesapja katonai szolgálatáról (26:20), majd katonai szolgálatáról, melynek során kispapként a honvédség megpróbálta „átnevelni”, eltéríteni a papi hivatástól (29:14). Szól arról, miként került Szolnokra, és a város „kis Moszkva” címe mellett kevésbé ismert történetére, a város híres vértanúinak életére tér rá (34:35).