Az interjúalany beszél ifjúkoráról, szakképzéséről, a két világháború közötti mindennapi életről (0:18). Rátér a II. világháborút érintő emlékeire, a katonai szolgálatra, és arra, hogy miért nem került ki a frontra (5:12). Beszél Magyarország német megszállásáról (6:48), majd Budapest ostromáról és az Erzsébet-híd felrobbantásáról (8:30). Szól az orosz katonák viselkedéséről a megszállás során, és arról, hogyan vált hadifogollyá (10:15). Beszél a megérkezésről és a különböző munkákról (12:45), valamint a járványokról és az egészségügyi ellátásról (14:50). Szól a tábor mindennapi életéről és a helyiekkel való kapcsolatról (17:30). Beszél a búcsúzásról és a hazajövetelről (21:45), kitérve a foglyok kategorizálására a szabadon engedésnél (25:00). Visszatér a hadifogság mindennapi életére, egy török férfival való barátságára és a szocialista ünnepek megülésére (26:58).

Az interjúalany beszél II. világháborút illető családi emlékeiről, különös tekintettel a német és orosz katonák viselkedése közötti különbségekre (0:00). Rátér apósa hadifogsággal kapcsolatos emlékeire, kitérve a magyar és német foglyok helyzetének különbségeire (04:24). Beszél az 1956-os forradalomról, ahogy fiatalon az ávósok elfogását látta, illetve kifejti nézeteit a forradalomról (07:00), majd összehasonlítja az akkori tömeget a 2006-os budapesti események szereplőivel (12:40). Értékeli Kádár János személyét (14:20), beszél tanulmányairól (15:48). Szól a Kádár-korszakban lezajlott életszínvonal-emelkedésről, saját körülményeinek javulásáról, építkezéséről, megélhetéséről, valamint a művelődés lehetőségeiről (18:05). Szól a rendszerváltoztatásról, és arról, mennyiben köszönhető a békés átmenet a reformkommunistáknak (21:30). Végül az 1956 utáni szövetkezetesítésről és annak hibáiról beszél (23:14).

Az interjúalany szól családjáról, származásáról, és arról, hogyan költöztek Pécsre (0:05). Rátér arra, milyen volt a pécsi evangélikus gyülekezet, és arra, hogy náluk tartották a bibliaórákat, ami miatt az állambiztonság is felfigyelt rájuk (5:32). Elmeséli, hogyan váltak lehetetlenné körülményeik, és hogyan költöztek 1951 után évekig keresztül-kasul az országban (8:20). Szól arról, hogyan döbbent bele abba, hogy a rendszer számára nem kívánatosak (12:16). Beszél az 1956-os forradalom kitöréséről, és arról, hogyan szállították az élelmiszert Budapestre (13:26). Szól a megtorlásokról, édesapja és férje börtönbüntetéséről és karrierjük derékba töréséről (15:06). Rátér középfokú oktatására, házasságára, valamint arra, hogy sokat helyezték őket ide-oda az országban (17:56). Elmeséli, miként lehetett mégis tanár, képesítés nélkül, majd azt, hogyan szerzett képesítést (20:22). Beszél arról, hogyan kerültek férje munkája révén Győrbe, és ő hogyan kezdett ott is tanítani, majd lett igazgató (22:56). Végül a rendszerváltoztatásról szól: szavazást kért maga ellen az iskolában, de nem váltották le. Megemlíti az egyházi iskolák újraindítását is (30:44).