1936-ban született, anyai nagyszülei földműveléssel, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Apai nagyszüleit az interjúalany nem ismerte. Az ő vagyonosodásukról és házasodásairól mesél Abonyi Ferencné(0:23).Gyerekkori ismerősei mind tanyán laktak, hivatalos ügyeiket intézni, terményeiket eladni Kiskunfélegyházára jártak(6:33).Akkoriban és ott nem nagyon számított a nemzetiség, szinte mindenki katolikus volt és ez volt a mérvadó(7:14).A tanyasi életforma velejárója volt, hogy a gyerekek már 4-5 évesen mentek dolgozni a határba(8:24).A nagyszülei, szülei is végigjárták az elemi iskolát, az interjúalany 9 testvére közül csak kettő nem tette ezt meg(10:00). Az interjúalany 7 éves korában került iskolába, a 4-ik osztályt meg kellett ismételnie. Az iskolás gyermekévei nyomorát mutatja be az interjúalany(11:54). A második világháborúból a csendőrökről őrzi a legélénkebb emléket. Róluk mesél(13:31).A német és a szovjet katonák is a környékükön ásták be magukat. Bár a harci eseményektől nagyon féltek, de mint gyerek, a katonáktól nem félt(15:08). Az interjúalany kijárta a kunszállási 8 általános iskolát, majd onnan az óvónőképzőbe került(19:13).A képző után biztosítva volt számára munkahely, így 1955-ben Rácalmásra került óvónőnek. Az interjúalany a munkaköréről, munkakörülményeiről mesél(20:25).1956 után beindult a TSZ-esítés, ennek a körülményeit meséli el az interjúalany(22:57).1956 októberében Bicskére került, itt érte a forradalom. Az interjúalany a forradalom fogadtatásáról, reményeiről és a lerombolt Budapestről mesél(27:10).Az erőszakos eseményeknek nem volt szemtanúja, szovjet katonákat is csak Bicskén látott(30:00).Az interjúalany a férjével 1958-ban házasodott össze. Férje szintén kunszállási születésű volt. Róla és házasságukról mesél(31:10).Bicskén albérletben laktak 11 évig, közben az interjúalany férjének több munkahelye is volt, de végülis sörfőző lett a Kőbányai sörgyárban(33:06).1969-ban szereztek lakást, előtte semmilyen komolyabb ingatlanuk, ingóságuk nem volt. A '70-es évektől kezdve más külföldre is jártak kirándulni, persze a szocialista táboron belül(35:50).37 évig volt óvónő, 1991-ben ment nyugdíjba(37:21).

1935-ben született a Dunántúlon, Tengelicen. Ez egy uradalmi falu volt, az interjúalany ezt a légkört mutatja be a saját élményein keresztül(0:10). Amikor az első osztályos lett, a nagymamájához, Kecelre került. Herner József a családja foglalkozásairól is mesél(3:10).Egy szerb lakosságú településre került tovább, de nem tanult meg szerbül. Az itt töltött gyermekéveiről hallhatunk pár történetet(6:10).A háborús helyzetből csak annyit érzett meg, hogy a fontso háborús alapanyagokat (pl. gumi) eltűntek, mert kellett adni. Valamint, hogy a férfiakat behívták. Az egyik bátyját a Don kanyarnál el is esett. A család háborús tapasztalatait meséli el(12:36).A szovjet megszálláskor a pusztán laktak, így front elkerülte őket. De a szovjet fosztogatásokat már ők is megtapasztalták. Édesapja malenkij robotra került - az ő kálváriáját is elmeséli az interjúalany(16:19).A háború után rejtegeni kellett az élelmiszert, azt a keveset, ami megmaradt. A földosztáskor 15 holdat, 1 lovat és egy tehenet kaptak(20:41).A háború után jeges árvíz csapott le a pusztára, mert kiöntött a Duna. Rengeteg állat és ember pusztult el(23:27).Az interjúalany a Rákosi korszak alatti tanulmányairól beszél(24:22). Gimnáziumi negyedikben egy szovjet ösztöndíjas iskolába vették fel, itt is érettségizett. Továbbra is az iskoláiról beszél(28:26).Beszámol a sztálinizmus keménységéről, az akkori hangulatról(31:31).A falusi embereket szabályosan kifosztották, mindent be kellett szolgáltatni(36:02).Ellenzéki szerveződésben nem vett részt (36:30).1956-ot a rengeteg feszültség kifakadásának véli(38:00).A miskolci forradalomról mesél, az egyetemisták szerveződéseit, sorsát beszéli el(40:00). Az 1956 utáni megtorlásokból nem sokat észlelt, de pár ismerősét felelősségre vontak. Őt és diáktársait azért nem bántották, mert egyetemista volt(43:10).A Kádár korszakban a falusiaknak annyival lett jobb, hogy nem fosztották ki őket a beszolgáltatások alkalmával. Bár így is nehéz volt megélni, de akkor sem volt olyan nehéz a mindennapi élet, mint korábban. Ezzel kapcsolatban hallhatunk személyes történeteket(45:06).Nyugaton munkahelye jóvoltából járt, az interjúalany a legalapvetőbb különbségekről és a saját tapasztalatairól beszél(48:30).Az interjúalany szerint a rendszer fentarthatatlan volt, ezt több szempontból is megindokolja(52:29).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról (1:05), tanulmányairól (2:46), kisdobos, úttörő múltjáról, további iskolai emlékeiről, zenei, színjátszó tevékenységéről (4:22), arról, hogy egy május 1. alkalmával műsorvezető volt (19:18). Beszámol a családi háttere miatt őt ért hátrányos megkülönböztetésről (23:00), 1956-os emlékeiről, a nagysápi eseményekről, édesapja elhurcolásáról (25:16), a forradalom leverése utáni megtorlásról (28:24), az ’50-es évek padlássöpréseiről, kulákokról (32:05), szülei gyerekkori emlékeiről (33:05), valamint édesapja második világháborús emlékeiről (35:46).