Az interjúalany beszél születésének idejéről, helyéről és családjáról (00:04). Gyermekkoráról mesél (szülők, nagyszülők, főleg a diákkor) (01:12). A két világháború közötti időszak általános hétköznapjait futólag említi (04:21). A II. világháború: – kiszombori általános mozgósítás (04:55), - a család a faluba (Kiszombor) menekül a majorságból (07:03), - a szovjet katonák első bejövetele Kiszomborra – intézkedések, atrocitások (08:52), - 40 magyar katona szovjetek előli bujdosása (09:56), - a szovjetek második kiszombori bejövetele, áldozatok (11:11), - életkörülmények változása (12:40), - karácsony a háború előtt és alatt (13:40), - katonák a családtagok között (15:44), - két rokon elvitele munkára (16:50), - szovjet katonák ruházatát hasonlítja össze a magyar katonák öltözékével (18:03), - szovjet katonák fogadtatása (19:11), - szovjet gránát-támadás (20:59), - kiszombori zsidók és sorsuk (22:48). A háború utáni időszakból arról beszél az interjúalany, hogy az uraság földjét hogyan osztották szét 1946-ban (25:55). Forint bevetetését említi, példákkal érzékelteti az inflációt (26:57). 1956 Kiszomboron (28:45). Termelő szövetkezetek létrehozása, felépítése, agitáció, pozitívumok említése (34:36). Szocialista felvonulások, ünnepek (40:39). Kádár-korszak – továbbtanulás felnőttként (42:43). Rendszerváltoztatás kedvezőtlen gazdasági hatásai - személyes tapasztalatok.

Az interjúalany 1932-ben született Budapesten. A legkorábbi emléke, hogy a szülei beszéltek a közelgő háborúról. Édesapja vegyész volt. Amikor a gyárat át akarták telepíteni Németországba, ő felmondott, így el kellett hagynia a fővárost is, Békés megyébe költöztek. Az első bombázásokat azonban még átélte a család Budapesten. (03:58) Miután leköltöztek Békésbe, 1944 novemberében a Vörös Hadsereg elérte otthonukat. Az első katonák még idősebbek és jóindulatúak voltak. Elmondja, hogy a közelben lévő erdőben létesített lőszerraktárt harcok nélkül szerezték meg az oroszok. Beszél arról, hogy korábban németek szállták meg a falut, de miután a debreceni páncéloscsatában a szovjetek győztek, a Wehrmacht katonák is elmenekültek. (07:10) Két nagybátyja hadifogságba került és Fogsányba vitték őket. Azért nem szállították őket tovább a Szovjetunióba, mert egy korábban náluk elszállásolt német orvos 50 év felettinek nyilvánította őket. (08:40) Az interjúalany egyházi iskolába járt, amelyet 1948-ban államosítottak. Később Egerbe került, ott érettségizett 1950-ben. Először az elektromérnöki szakot jelölte meg, de végül csak az orvosi karra vették fel, Ekkor költözött vissza a család Budapestre. Hiába volt Kispesten családi örökségként házuk, csak a hozzá tartozó melléképületet kaphatták meg, ahol nyomorúságos körülmények között éltek. Telenként a szobában is megfagyott a víz. 6 éven keresztül laktak itt. (13:44) Az 50-es években általános volt a szegénység. Édesanyjának is dolgoznia kellett, az egyetemnek sem volt pénze orvosi köpenyekre. Az egyetemen aktív mozgalmi élet folyt, amelyben az interjúalany is részt vett. Ennek a jó oldala az volt, hogy mély barátságok kötődtek. Az interjúalany jó tanuló volt, állami ösztöndíjban is részesült. Öccsét 1956-ban felvették a villamosmérnöki karra. Egy csereprogram keretében sikerült kijutnia 1 hónapban az NDK-ba, leírja az út részleteit. Az utazás szép élményeket hagyott benne, egyedül Drezdában látta még a szőnyegbombázás borzalmas nyomait. (22:30) 1956 szeptemberében doktorált. A gyáli úti akkori repülős kórházba került. (25:32) 1956. október 1-én hivatalosan katonaállományba vették. Október 23-án beteg volt, így csak később öccsétől értesült a forradalomról. Több katonának behívott orvos a lakosságtól kapott civil ruhát. (31:00) A család új házba kerülhetett, de Budapest '56 után romokban hevert. (32:58) Beszél a kórházi munkáról. A forradalom alatt a műtőjük találatot kapott, így egy ideig akadozott az ellátás. Férjhez ment, a József Attila lakótelepen sikerült nehézkesen lakást szerezniük. 1958 márciusában tudtak beköltözni, egy hétre rá született meg az interjúalany első fia. A szülési szabadság csak 6 hét volt, utána a gyereket bölcsődébe, majd a nagyszülőkhöz kellett vinni. (40:32) A munkahelyén hamar elfogadták, nő létére be tudott illeszkedni a férfi nőgyógyászok közé. 1960-ban tett nőgyógyász szakvizsgát, egy évre rá született második fia. Összesen 21 évet töltött a klinikán, utána nyerte el a János Kórház szülész főorvosi posztját. Innen 12 év után ment nyugdíjba. Beszél a János Kórház szülészeti osztályainak történetéről. (44:04) A rendszerváltoztatással nem foglalkozott. (44:56)

Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos élményeiről, férje hadifogságáról és az 1950-es évek mindennapjairól. 0:20--születés, tanulmányai, családja, gyermekkora; 4:0--mit dolgozik miközbe inasnak tanul, 6:10--férje hadifogsága és hazatérése, házasságuk; 11:30--II. világháború, bombázások; 12:30--hétköznapok a háború után és a Rákosi-korszak alatt;