00:00 A család bemutatása, különös tekintettel az édesapjára, aki katonatiszt volt 07:00 Az ormánsági egykézésről 13:15 Életmód a két világháború között 16:04 A család sorsa 1945 után 18:55 A kitelepítésről (1950-től) 44:53 A kitelepítés utáni életről 47:00 1956-os szerepéről 47:44 Konszolidáció a Kádár-korban

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkorának körülményeiről. Miután édesapja a nagy gazdasági válság miatt elveszítette munkahelyét, Budapestről Zalaegerszeg mellé költözött nagyszüleihez. (02:28) Kifejti Trianon hatásait, majd, hogy Horthy Miklós, Bethlen István, Klebelsbeg Kunó hogyan állították talpra az országot az I. világháború után. Beszél a 20-as, 30-as évek gazdasági, oktatási és szociális rendszeréről. (09:08) 1944-ben, 21 évesen kapta meg katonai behívóját, de munkája miatt felmentést kapott. 1945 elején, a nyilasok parancsára mégis be kellett vonulnia, hivatalosan a galántai csendőrtáborba. A háború után ezért azt hitték, hogy ős is csendőr volt és 6 évre elhurcolták hadifogságba a Szovjetunióba. 1951-ben térhetett haza, ekkor ismerkedett meg későbbi feleségével, akit 1952-ben vett el. (12:00) Részletesen beszél hadifogságának eseményeiről, amelyről "Hat hosszú év" címen könyvet is írt. MIelőtt hadifogságba esett, teljes katonai felszereléssel összesen 800 km-t kellett legyalogolnia. Harcolnia nem kellett, kiképzést sem kapott. Először engedélyt kapott bajtársaival együtt a hazatérésre, később a szovjetek mégis táborba zárták. A szökés lehetetlen volt. (18:52) A tulai szénmedence egyik táborába került, bányákban kellett dolgoznia. Mivel csendőrszázadban volt, tovább tartották hadifogságban. Később elismerték ártatlanságát. (20:32) Elmondja fogságba esésének körülményeit. A szovjetek velük építtették fel az ideiglenes tábort Bécs mellett. Már másnap kétszáz bajtársával Bécsbe majd Pozsonyba vitték. Vonaton továbbszállították Romániába majd a Szovjetunióba. Egy frissen épített bányatáborba került, ahonnan három nap után sikerült megszöknie, de elfogták. Innen került át végül Tulára. Egy év után írhatott először haza levelet. (26:12) Elmondja a tábori körülményeket. Napi 60 dkg kenyeret, 40 dkg zöldséget, 30 g húst, 50 g lisztet, 20 g margarint, 70 g halat és 17 g cukrot kapott. Ez azonban keveksebb volt, mivel meg kellett tisztítani az ételt. (28:06) 1947 közepén kapta meg az első levelezőlapot otthonról, ekkor tudta meg, hogy családja túlélte a háborút. Nem a munka, hanem a bizonytalanság, kilátástalanság, az információhiány, a család hiánya volt a legrosszabb. (32:20) Elmondja, hogy a Horthy-korszakban a trianoni békediktátum miatt sokan nem voltak sorkatonák, később a világháborúban ők kiképzés nélkül, esélytelenül kerültek a frontra. Hatalmas volt köztük a veszteség. (33:50) Hazatérése után nem maradhatott az Államépítészeti Hivatalnál, így villanyszerelő, traktoros, segédmunkás, majd mozigépész lett. Műszaki vezető lett, de 1963-ban leváltották, mert nem volt feddhetetlen (pártkáder). Ezután került az akkor induló zalaegerszedi gépgyárba, innen ment nyugdíjba 1984-ben. (37:44) Beszámol 1956-os emlékeiről, hogyan jelent meg a médiában a forradalom. Beszél a Kádár-korszakról. Mindenkinek volt munkája (kapukon belüli munkanélküliség), de a vezetés gazdaságilag tönkretette az országot. Elmondja, hogyan lehetett külföldre utazni (pirosútlevél, kékútlevél), 40 év alatt bejárta Európát. Beszél arról, hogyan és hány év alatt lehetett autót szerezni. Mivel munkájához kellett, ő hamar vehetett kocsit. (44:54) Összegzi életét, az eddig elmondottakat. (45:48)

0:00 családi háttér, Budapesten született, de a családja Zala megyéből származik, később Nagykanizsára költözött a család 1:56 12 éves korától levente, de mellette cserkész is volt, a levente-mozgalom katonásabb volt, tartottak légoltalmi oktatást is, később Szálasi mozgósította a leventéket 5:45 ő egy olyan alakulathoz került, amelyet a fronton vetettek be, Marcalinál, de egyetlen puskalövés nélkül hadifogságba estek 7:01 letartóztatják őket azonnal, és a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján elítélik őket, szovjet állampolgárokká minősítve a foglyokat, még 1963-ban is kettős állampolgárként kapta meg a szovjet legfelsőbb bíróság döntését, amivel rehabilitálták 9:43 a Gulág a lágerek főhatóságának volt a neve 11:32 a láger egy önálló gazdasági egység volt, katonák irányították, a környező munkahelyekre közvetítették ki a munkaerőt, kötelességük volt a gazdaságos működés 14:18 az élelmezés, és a ruházat, az életkörülmények elégtelenek voltak a túléléshez, 50-60%-os volt a halálozási arány 16:34 a nélkülözések mellett sokan lelkileg vagy szellemileg sem bírták a lágeréletet 18:25 a lágerban megtanult oroszul, később tolmácsolt is, és megtanult írni-olvasni orosz nyelven 19:36 a táborban beszélgetőtársa volt Szolzsenyicin is 22:17 a magyarokkal való találkozási lehetőség kevés volt, a rabok között viszont mindig létezett az összetartás 23:18 2002-ben végigjárta azokat a helyeket, ahol Ukrajnában 18-20 évesen raboskodott, de a táborok nyomát eltüntették 25:40 a lágerben a honvágy volt a legnehezebb, ez akkor tört rá az emberre, amikor volt ideje elgondolkodni 27:13 többször volt a tábori élete során kórházban, az első öt évben háromszor kapott vérhast, később már jobban megedződött 28:16 csak hazaérkezésekor tudta meg, hogy a családja megvan még, eleinte attól féltek, hogy nem kiszabadulnak, hanem jobban eldugják őket 31:57 1953. december 1.-én érkezett meg Nagykanizsára, de már júliusban Lembergen voltak, a várakozás oka az volt, hogy Rákosi eleinte nem akarta befogadni őket 33:12 magyar földre lépve rögtön gorombáskodtak velük, kutyás és géppisztolyos őrök várták őket 34:53 a család előbb megtudta, hogy él, mert valahogy sikerült egy levelet elküldenie 36:20 hazaérkezésekor nekiállt az emlékiratai megírásának, meg akarta örökíteni mindazt, amin keresztül ment 38:20 hazatérése után könyvelőként helyezkedett el, később leérettségizett, pénzügyi szakvizsgákat tett 39:13 az 1956-os eseményekre emlékezik vissza, elsősorban a rádió és a különböző újságok tudósítottak a budapesti eseményekről, Nagykanizsán viszonylag csendben teltek a forradalom napjai 40:52 ő a nemzeti bizottság tagja volt, a közeli községekbe ment ki, és a közellátás zavartalansága érdekében felmérte, hogy milyen tartalékai voltak a településeknek, később ezért a szerepéért kirúgták az állásából, de sikerült visszakerülnie 41:59 mint volt fogolyt, figyelemmel követték, hétköznapi emberként élte az életét a továbbiakban