Az interjúalany beszél családjáról, a család második világháborús emlékeiről (2:34), iskolaéveiről, a szocialista és a vallási nevelés összeférhetetlenségéről (9:09), képzéséről és szakmájáról. Beszél a disszidálásról (13:44), elhelyezkedéséről, a kisipar nehézségeiről a Kádár-rendszerben (17:20), illetve a rendszerváltoztatás és az Európai Uniós csatlakozás következményeiről (28:32).

Varga Imréné 83 éves páhi asszony, paraszti családból származik. 1969-ig szülőfalujában élt, ekkor került a fővárosba, ahol minisztériumi alkalmazottként (takarítónő, portás) dolgozott, munkásszállóban lakott. 1975-től ÁFÉSZ-dolgozóként a kiskőrösi Szarvas szálloda portása volt nyugdíjazásáig. 01:40-ig család, lakóhely bemutatása; 01:40-03:50 iskola, család, politikai tájékozódás; 03:50-07:15 háború, orosz megszállás; 07:15-10:25 '50-es évek, beszolgáltatások, TSZ-szervezés; 10:25-14:20 az '56-os forradalom helyi eseményei; 14:20-17:00 TSZ-szervezés 1961-től; 17:00-18:00 vallásgyakorlás; 18:00-22:30 minisztérium, munkásszálló; 22:30-27:00 a Szarvas kombinát vendégei (éjszakai élet Kiskőrösön); 27:00-30:00 lakáshelyzet, TSZ-összevonás; 30:00-37:30 az átélt korszakok összehasonlítása (munkaszolgálatosok, nyilasok, kuláküldözés).

Az interjúalany 1929-ben született Alattyánban (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Beszél családjáról. Apja földműves volt, anyja háztartásbeli. Elmondja, hogy gyermekkorában fordítottak voltak az iskolában az érdemjegyek, 6 osztályt kellett elemiben végigjárnia. A II. világháború miatt nem tudott továbbtanulni. (01:38) Beszél a világháború borzalmairól. 1944. november 22-én érték el a szovjet csapatok a falut, mindent elvittek (álltaok, termény, élelem). Fiatalkorát tönkretette a háború. (04:18) A harcok után nehéz volt a helyzet, de kezdett felpezsdülni az élet. Voltak szórakozási lehetőségek a fiatalok számára, főleg táncolni jártak. Itt ismerkedett meg férjével, akihez 17 évesen hozzáment. (05:30) Bátyja és későbbi férje is harcolt a háborúban, mindketten szerencsésen hazatértek. Az interjúalany elmondja, hogy nagyon féltek a harcok alatt. Az orosz katonák erőszakosak voltak a fiatal lényokkal, az inerjúalany is a padláson bújdosott előlük. (09:12) A háború alatt mindig volt elégséges élelmük. A faluban volt hat zsidó kereskedő, őket elhurcolták. További sorsukat nem ismeri.(13:22) Beszél a háború itáni mindennapokról. Sokáig nem volt villany és rádió. Gyertyát és petróleumlámpát használtak. (14:48) Visszatér a II. világháborúhoz, egyszer faluját is bombázták, egy gyermek meghalt. (18:20) Elmondja emlékeit az 1956-os forradalomról. A faluban nem voltak forradalmi események, de a legtöbben szimpatizáltak valamelyik oldallal. (20:46) Elmondja, hogy korábban a Rákosi-korszakban a nagyobb birtokokat elvették és szétosztották. Az interjúalany és családja is kapott öt hold földet, amin dolgozhattak. 1959-ben alapították meg a faluban a TSZ-t. Az interjúalany is belépett a TSZ-be, férje inkáb elment Budapestre parképító vállalathoz dolgozni, csak hétvégenként találkozhattak. 22 évig dolgozott a férj a fővárosban, utána egy évig élvezhette nyugdíjas éveit, majd váratlanuil elhunyt. (23:02) Beszél a TSZ-ben végzett munkákról. Az idő múlásával egyre több terményt kapott, így javult az életszínvonal. A Kádár-korszakot nehezen tudja megítélni. Ő viszonylag jól élt, de nem ismeri más emberek véleményét. (25:40) A Rákosi-rendszerben szigorúan bűntettek a dísznóvágásért, ezért az interjúalany és családja is titokban, feketén vágták a sertést. Beszél a beszogáltatások menetéről. (29:02) Megemlíti a kulákok sorsát (nem túl pontosan). (30:02) A Kádár-rendszerben tisztességesen meg tudott élni. Elmondja tejkezelő munkájának részleteit, ez nehéz fizikai munka volt. 380 aktív alkalmazottja volt a TSZ-nek, mindenki tudott dolgozni. Beszél arról milyen állatokkal foglalkoztak, milyen növényeket termesztettek. Jól megéltek a TSZ-ből, de nem lehetett meggazdagodni. Sajnálja a TSZ feloszlatását a rendszerváltoztatáskor. (37:02)