Julika néni nagy átéléssel és szeretettel mesél a Kőrös-mentén megélt gyermekkoráról: a recesszió korai emlékéről (00:55), édesapja háborús fogságáról (02:15), a mezőberényi polgári iskolás éveiről, a dolgos hétköznapokról. Férjhezmenetele után is gazdálkodtak, beszolgáltattak, termeltek (14:30), majd a téeszesítés után, az '50-es évek második felétől, családi gazdálkodásuk is "bement" a téeszbe. Itt téesz-könyvelő lett. (16:35) Majd Gyömrőre kerültek és 44 éve él itt. (17:25). Kitér a sok-sok, szorgos munkával végzett mezőgazdasági munkákra (24:25), állattartás, rizstermelés a településhatárban (30:11) Ma egyedül él, már Gyömrőhöz kötődik.

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, származásáról, szülőfaluja és a háború utáni világ szegénységéről (0:40). Szól arról, miként tér haza édesapja a Leningrád melletti hadifogságból és hogyan kezdett el Szabad Európa Rádiót hallgatni. Szól a Rákosi-rendszer terrorjának működéséről, a szektásodásról, az elvtársak börtönbe vetéséről is (4:45). Beszél a Rákosi-rendszer mindennapjairól, a kommunista propagandáról, a felvonulásokról, a jegyrendszerről, illetve szórakozási lehetőségekről (8:50). Beszél a nyári munkákról, hogy a szülei miként szoktatták a munkára, illetve az úttörőmozgalomról (14:20). Szól az 1956-os forradalomról, amit nyolcadikos balassagyarmati diákként élt meg, például arról, miként ment haza gyalog, mikor a tanítás abbamaradt (18:10). Értékeli a forradalmat és céljait, valamint beszél különböző elnevezéseiről, a rádió Egmont-nyitányáról és az új kommunista himnusz megírásának ötletéről (25:05). Beszél arról, miként lőtt a tömegbe a karhatalom december 8-án. Az interjúalany is áldozatul eshetett volna (29:06). Utána a bátyjával kimentek a temetőbe megnézni a halottakat, útközben találkoztak egy szovjet katonával, aki könnyezett (35:55). A megtorlásokkal kapcsolatban elmeséli, hogy testvérét börtönbe csukták röpcédula-terjesztés miatt (38:10). Mikor osztályában megalakult a KISZ és ő kommunista-ellenességéről tett tanubizonyságot, az igazgató megfenyegette, hogy ha folytatja, akkor kizárják az ország összes középiskolájából (40:20). Végül a Kádár-korszak jobb megélhetési körülményeiről és Kádár János személyiségéről beszél (42:30).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, iskoláiról (0:00), majd középiskolájáról (5:00). Szól arról, hogy édesapja tizenkétszer sebesült meg az I. világháborúban, vitézi földjét csak a többiek után volt hajlandó átvenni. Így 1944 végén kapta meg, de egy fél évvel később vissza is adta (7:12). Szól a román megszállásról, mikor tiszteket szállásoltak el a házukban (8:53). Beszél az Ébredés mozgalomról, amiben megújult az ő hite is (12:35). Elmeséli, hogyan kezdett érdeklődni a zene iránt, hogyan végzett teológiát és konzervatóriumot (14:50). Szól arról, hogy micsoda összetartás volt 1956-ban, és arról, hogy ő is eldöntötte, felmegy a fővárosba harcolni, ám akkor már a szovjet csapatok miatt nem lehetett (19:00). Beszámol arról, hogyan vertek agyon egy ávóst a bányászok Miskolc utcáin (24:00). Beszél az ÁVO működéséről, például arról, hogyan vertek meg egy papot, aki az önkéntes szövetkezetek létrehozására buzdított (25:20). Visszatér az Ébredés mozgalomra, angol-amerikai gyökereire és magyarországi jelentőségére (27:15). Végül arról szól, hogyan lett segédlelkész Miskolctapolcán, hogyan próbálta szervezni a közösségi életet, és miként helyezte át az Állami Egyházügyi Hivatal embere (31:52).