Az interjúalany beszél családjáról, a Felvidék visszacsatolásáról, és azt azt kísérő örömünnepről (0:21). Szól arról, mit jelentett a felvidéki magyarság számára, mikor 1945-ben ismét visszakerültek Csehszlovákiához, és arról, hogy édesapja kihúzatta a nevét a szlovák iskolából, ami után megbélyegezték a családot (3:25). Részletesen leírja, hogyan telepítették ki apját és bátjyát, és hogyan próbálta megmenteni őket a községi orvos (5:55). Szól arról, hogy édesapja miként kerültek egyfajta modern "rabszolgavasárra", aminek révén egy cseh gazda birtokára kerültek ingyen dolgozni (10:15). Az interjúalany később felkereste a községi orvos családját (9:05). Szól arról, miként tartották a házukban házkutatást a csehszlovák hatóságok, és arra, hogyan kerültek Magyarországra (15:28). Rátér a Rákosi-rendszer értékelésére valamint az 1956-os forradalom eseményeire (22:30). Szól a Kádár-korszak lehallgatásairól, az egyházi szereplők megfigyeléséről (24:40), valamint arról, mit jelentett 1956 Győrben és a határsávban (26:05). Rátér a békepapság értékelésére, az egyház fennmaradásának kompromisszumára (29:30). Szól arról, hogyan szervezett szülőfaluja megemlékező rendezvényt a kitelepítések emlékére, és arról, hogy ő derítette fel az összes ottani család mai lakhelyét (32:05). Végül arról szól, hogyan fogadták a felvidéki kitelepítetteket Csobánkán (34:15), majd arról, hogy őt is majdnem börtönbe csukták az 1956 utáni megtorlások során (36:50).

Az interjúalany beszél arról, hogyan fogadta 18 évesen a második világháború kitörését (0:11), majd arról, hogyan élt túl éppenhogy egy légitámadást (1:50). Szól arról, hogy bemérőként hogyan segítette a tüzérség munkáját (5:10), valamint arról, hogyan vitték Budapestre, és hogyan kezdődött meg a főváros ostroma, és miként esett orosz hadifogságba (8:08). Szól kifosztásáról, a szovjet katonák viselkedéséről (12:52). Visszatér Budapest ostromára, a kitörési kísérlet tragédiájára (17:04). Szól arról, hogyan vitték ki a Kaukázusba hadifogolyként (19:15), és arról, hogy milyen kevés élelem mellett mennyit kellett dolgozni (21:50). Beszél arról, hogy mikortól tudott kapcsolatot teremteni családjával, akikkel kölcsönösen halottnak hitték egymást (23:20). Beszél hazatéréséről 1947 nyarán, a kommunistákra való kötelező leszavazásról (27:05), majd arról, hogy mivel foglalkozott hazatérése után (30:50). Végül családjuk kulákká nyilvánításáról, a szövetkezetesítésről, valamint a hit és a kommunizmus összeférhetetlenségéről szól (31:55).

Az interjúalany beszél családjáról, szegény hátteréről (0:25), majd rátér az orvosi egyetemen szerzett tapasztalataira. Sokat kellett tanulnia, de szeretett is tanulni (1:15). Beszél az 1956-os forradalom próbatételéről, és arról, mekkora riadalmat keltettek az orosz katonák (6:00). Egyetlen évfolyamtársa fogott fegyvert, de lebeszélték róla, mert ők az élet védelméért dolgoztak. Az avasi kilátót is látta, hogy kiégett egy orosz bombatámadástól (7:40). Sok lemondásal járt a diploma megszerzése, sokat kellett tanulni, és például nem folytatta eredményes futball-pályafutását, de megérte (10:50). Beszél pályakezdéséről és családalapításáról, valamint szól szeretett feleségéről, aki ráhagyta, hogy elhunyta után tartsa össze a családot (12:28). Szól arról, micsoda megkönnyebbülés volt a Kádár-korszak a Rákosi-rendszerhez képest. Beszél Kádár személyiségéről, ami alapvetően jó lett volna, ám a kommunizmus korrumpálta. Értetlenségét fejezi ki, hogy a poszt-kommunista elit tagjai, Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökök lehettek (15:35). Beszél a Kádár-kor gazdaságáról, a jó életszínvonalról, de ennek áráról, az 1982-től kezdődő eladósodásról is (20:00). Szól Németh Miklós pozitív szerepéről a kommunizmus utolsó éveiben, valamint a rendszerváltoztatás csalódásairól, és az azt követő évek anomáliáiról, például az egészségügyben is (22:50).