Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, és arról, hogy a háború hogyan hatott ki a személyes sorsára. Beszél a helyi fegyvergyárban végzett munkájáról, és arról, hogy hogyan sikerült a munka mellett továbbképeznie magát. Elmondja, hogy hogyan zajlottak le az 1956-os események a falujában, illetve azt, hogy ő milyen tevékenységet fejtett ki a helyi munkástanácsban. 0:36--születés, gyermekkor, apja katonai szolgálata, miért nem tudott emiatt tovább tanulni, mit kellett dolgoznia, hogy a családja pénzhez jusson; 4:20--hogyan érinti őket a front átvonulása, milyen harcok voltak a környéken; 8:30--részvétele a helyi színjátszókörben; 11:00--hol dolgozik, hogyan tanul tovább a gyári munka mellett; 13:50--mi a véleménye a rendszerváltoztatásról; 14:45--mi történt a faluban az 1956-os forradalom alatt, hogyan alakult meg a helyi munkástanács, mi történt a forradalom leverése után; 19:05--mit tett a falujáért; 20:0--munkája; 22:15--hogyan sikerült elkerülnie a katonaságot; 23:50--hogyan változtak meg a régi népszokások, ünnepek, viszonya a valláshoz

Az interjúalany beszél a háborúban töltött gyermekkoráról, a vele találkozó orosz katonák kedvességéről (0:10), majd arról, hogy apját viszont elvitték málenkij robotra (3:10). Szól arról, hogy a háború egy szakaszában zabrálások és fosztogatások kezdődtek a polgári lakosság körében is. Mivel lakásukat bombatalálat érte, lejjebb költöztek, egy elhagyott zsidó tulajdonba, majd leköltöztek vidékre (4:02). Beszél a Leányfalun töltött időről és arról, hogyan semmisült meg a babaháza az egyik támadásban (8:00). Visszatérhettek Budapestre, de rögtön kaptak társbérlőt is (10:00). Szól a szétlőtt Budapest közlekedéséről, a csónakokról és a pontonhídról (11:11). Szól beiskolázásáról és arról, hogy rögtön úttörő lett, ahol jó barátságba keveredett a csoportvezetővel, Rákosi Tamarával, aki Rákosi Mátyás rokona volt (12:52). Szól arról, hogy Rákosinak minden örs, szövetkezet és más csoport ajándékokat adott a születésnapján, amit kiállítottak a Népművészeti Múzeumban (17:20). Beszél az úttörőmozgalom különböző szervezeteiről, az úttörővasútról, úttörőrendőrségről (18:50). Elmeséli, hogy a Sztálin halálára rendelt néma csendben majdnem elnevették magukat. Édesapja bekerült az egyik minisztériumba, ezért sok kiváltságban részesülhettek és pl. külön boltba járhattak vásárolni (21:42). Beszél akkori külföldi utazásáról, és arról, hogy Rajk újratemetése olyan felzúdulást keltett a határon is, hogy bármit be lehetett hozni elvámolás nélkül (24:15). Szól 1956-os emlékeiről. Az első tüntetésekre ő is kiment megnézni és szétvált a húgától. Otthon sokáig várták a húgát, ő pedig gyorsan lefeküdt, mert kezdett rájönni, hogy ebből baj is lehet (28:55). Szól arról, hogy ismét sorban kellett állni az élelemért, és az egyik pesti srác belelőtt a sorba. Ezért elítéli, ha az 1956-os hős gyerekeket emlegetik (38:10). Végül november 4-éről beszél és Mindszenty József rádióüzenetéről, amiben a földrendszer visszaalakításáról hallotta beszélni. Ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a forradalom mindenképp elbukik (39:20).

Az interjúalany beszél származásáról (0:07), II. világháborús emlékeiről (5:37), illetve az oktatásról (08:08). Rátér egyetemi éveire és emlékeire az 1956-os forradalomról (10:48), majd a megtorlásokra (13:22). A kollégiumi életet és a tanári pályára lépést is érinti (17:21). Végül az 50-es évek életkörülményeit hasonlítja össze a Kádár-korszak viszonyaival (22:08).