0:00 családi háttér, gyermekkor, örökbe fogadták, miután a szülei otthagyták a szoptató dajkánál, mesél az iskoláiról 5:06 egy zsidó családhoz ment el szőnyeget csomózni két évig, utána pedig kifutónak vették fel az egyik selyemgyárba 8:02 ezt követően egy hadi üzemben dolgozott, ahol többet fizettek nekik, de a munkahelyi légkört, ezért nem dolgozott ott sokáig, ezért a cérnagyárban dolgozott tovább, mesél arról, hogy a háború után „német nevűket” kerestek a rendőrkapitányságra 14:24 a német katonák szinte besétáltak az országba, nem volt velük különösebb probléma 16:16 az élelemszerzés nagyon nehéz volt, időnként lőttek, csákánnyal bányászták ki a fagyott földből a marharépákat 20:34 a bombázások szörnyűek voltak, egy alkalommal a mellettük lévő pincébe csapódott be a bomba, a Váci úton egy villamosnyi embert pusztított el egy bomba 24:32 a háború után kezdődött a batyuzás, ami azt jelentette, hogy vidékre mentek árut cserélni élelemre 30:49 a zsidók üldöztetésére emlékezik vissza

Kaszás Jánosné, akasztói parasztasszony először a gyermekkoráról beszél, ennek kapcsán kitér az elemi iskolára és a tanyai szolgálatra. Szemléletes beszámolót hallhatunk az aratásról egy nap munkarendjének bemutatásával. Az alany később Budapesten cselédkedett, a munka mellett kitér a vasárnapi kimenőre a Városligetben. A budapesti évek után otthon férjhez ment, férje a fronton elesett. Nővéreivel megszenvedték az orosz megszállást. (00-08:30) család, gyermekkor, iskola, tanyai szolgálat; (08:30-14:40) aratás: egy nap keresztmetszete; (14:40-23:47) cselédélet Budapesten, vasárnap a Városligetben; (23:47-26:27) otthon férjhez megy; (26:27-29:26) a férj halála a Don-kanyarban; (29:26-43:20) orosz megszállás Akasztón

Az interjúalany beszél a családjáról (0:20), édesapja orosz hadifogsággal kapcsolatos élményeiről (0:50), édesapja hazatéréséről (8:16), a svábok kitelepítéséről, és arról, hogy a családot azért nem vitték el, mert magyarosították a nevüket (11:32). Mesél arról, hogy nem volt jellemző, hogy a svábok helyére betelepültek más emberek (15:07), arról, hogy milyen volt a magyarok és a svábok együttélése (16:24). Beszámol arról, hogy a sváboknak általában volt szakmájuk (18:48), kitér az ötvenes évek terrorjára, a kulákok meghurcolására, a jegyrendszerre, a kenyérért való sorban állásra, a beszolgáltatásra (19:20). Beszél végzettségéről, munkájáról (27:30), a ’60-as évek hétköznapjairól, a politikához fűződő viszonyáról (28:03), a Kádár-korszak és a mai rendszer összehasonlításáról (29:52), majd visszatér a munkájára (31:03), végül pedig a rendszerváltoztatással kapcsolatos véleményét is kifejti (33:10).