Az interjúalany beszél arról, hogy édesapja és nagyapja is hadifogságban volt a második világháború alatt (1:10), arról, hogy több családtag is meghalt egy bombatámadás következtében (3:08). Beszél a háborút követő újrakezdés nehézségeiről (5:02), a Kádár-korszakbeli téeszesítésről (11:18), első munkáiról, tanulmányairól (16:47), házasságáról, a fiatal házasok életkörülményeiről, férje munkájáról, a hétköznapokról (17:59).

Bergmann Antal Vilmos sváb családban született Nagymaroson,1926-ban. A település lakóit 16-tól 45 éves korig az oroszok kényszermunkára hurcolták 1945-ben. Ukrajnában, egy szénbányában embertelen körülmények között dolgoztak a rabok, az elhurcoltak fele elpusztult. 1947-ben tér haza. Házukat elkobozták. A történtekről nem lehetett beszélni.1956-ban Pesten dolgozott. Szemtanúja az eseményeknek, de nem vesz részt a forradalomban. 00-00.50 Család bemutatása 00.50-3.50 A deportálás körülményei 3.50-16.40 A kényszermunka körülményei: a bánya, élelmezés, kapcsolat a helyi lakosokkal 16.40-20 Szabadulás.Hazaút. Szökés a debreceni internáló táborból.Otthoni fogadtatás. 20-25.30 A házukat elkobozzák. 25.30-26.50 Az 56-os forradalom 26.50-27.31 A nyugdíjig a postán dolgozott, jelenleg Kiskőrösön él egy szeretetotthonban.

Mátyus Lajos soltvadkerti nyugdíjas tanár. Csehszlovákiában, Naszvadon született, ott élte át a II. világháború eseményeit. 1947-ben családjával áttelepítették a svábok lakta Császártöltésre. Az ötvenes években a családot kulákká nyilvánították, ennek ellenére sikerült tanítói végzettséget szereznie. Soltvadkerten alapított családot, nyugdíjas koráig ott dolgozott. (00:00-03:50) gyermekkor Naszvadon, családi körülmények; (03:50-10:18) háborús események, bátyja hazaérkezése a hadifogságból; (10:18-15:10) a kitelepítés okai és lefolyása; (15:10-20:40) beilleszkedés Császártöltésen, kapcsolat a sváb lakossággal; (20:40-29:21) a Rákosi-korszak, kulákká nyilvánítás, padláslesöprés, személyi kultusz, konfliktus a párttitkárral; (29:21-31:58) tanulmányok, munkahelyek.