Baader Erik magyar-svájci kettős állampolgár, nyugdíjas zenepedagógus visszaemlékezése a kommunista diktatúra időszakára, a beszolgáltatásra, az államosításra, és a Rákosi-diktatúra vidéket sújtó intézkedéseire. A visszaemlékezés során részletes képet kapunk az egykori középiskolás korú nemzetőrtől, arról, hogy hogyan élték át az akkori soproni diákok az 1956-os forradalmat megelőző éveket, és miként vették ki részüket a forradalom és szabadságharc eseményeiből a soproni és balfi diákok. Az interjú végén azt is megtudhatjuk, hogy az interjúalanynak milyen körülmények között kellett elhagynia a hazáját. 0:03--születés származás (bajor/sváb), gyeremekkor a II. világháború időszakában, katonaság, apja halála a hadifogságban, 3:7--Rákosi-korszak, élelmiszerhiány, elnyomás 5:7--TSZ, beszolgáltatás, emlékek az ÁVH-ról, deportálás, a vidéki embereket hogyan terrorizálták, nélkülözések 10:10--a határlezárás, a vasfüggöny kiépülése 11:29--nagybátyja a volt csendőr, akit a hatalom üldözött, hogy nyeri el az amnesztiát, hogyan lesz sztahanovista 14:17--1956 előzményei, okai; a lengyel felkelés hatása, az első felvonulások, személyes emlékei a forradalomról, a rendszerrel szembeni kritikai megnyilvánulások 20:35--emlékei október 23-ról és az azt követő napok eseményeiről, hogyan reagálnak rá a tanárok a tanítóképzőben, ahova járt 22:39--hogyan került a nemzetőrséghez, mi volt a feladata, mi volt ez a szervezet 26:45--hogyan jutnak információhoz a forradalom ideje alatt 28:05--hogyan kapcsolódtak be az országos eseményekbe, hogyan szerveznek Balfon ünnepséget, hogyan szerveznek gyűjtést az iskola számára 31:44--hogyan tartják fel a rendet a nemzetőrök 34:05--emlékei november 4-ről, hogyan disszidál Ausztriába, majd onnan Svájcba 37:00--hogyan boldogul ezt követően külföldön 40:52--környezte hogy viszonyult a disszidációhoz

Kiss Zoltán László festőművész emlékei az 50-es évekről, az 1956-os szentlőrinci eseményekről, édesapja internálásáról, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumról, a Magyar Képzőművészeti Főiskoláról, a sorkatonai szolgálatról, az 1968-as csehszlovákiai bevonulásról, a kádári kultúrpolitikáról és az underground-mozgalmakról. 0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapját osztályidegenként jelölték meg 5:03 édesapja B-listára került, mert nem volt hajlandó több békekölcsönt venni, ezért kirúgták, édesanyja így elment dolgozni varrónőként 7:46 gyermekként látta a falun átvonuló orosz menetoszlopot 1956-ban, a falujukban a párt irattárát kifosztják, ezt édesapja vezetésével megakadályozzák, és ezért áldozatává válik a későbbi megtorlásoknak 12:12 látták a vörös csillag leverését is gyerekként a faluban; később megtudták, hogy édesapját keresni fogják, ezért felköltöztek Budapestre, ő az iskolát még a faluban befejezi 14:11 1957 őszén Budapesten éjjel négyen keresték fel a családot és vitték el édesapját Tökölre; édesapja saját maga védte magát, mert jogot végzett ember volt, a perét megnyerte, így csak az addig eltöltött időre tartóztatták le, és kiszabadulhatott 19:18 a diákok közül sokan megemlékeztek március 15.-ről 21:06 érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre került be esti iskolára, de elvitték katonának két évre, 1968-ban történt mindez, mozgósították őket, kimentek megszállni Csehszlovákiát, mesél arról, hogy a Népszabadságból más példányt kaptak, mint a polgári lakosság, felidézi egy orosz küldöttség látogatását 27:23 a megszállás során harci események nem nagyon voltak, mikor bevonultak, Érsekújvár főterén azt hitték, hogy visszacsatolják Szlovákiát, de két óra múlva már elterjedt, hogy nem erről van szó, és a szlovák tüntetők horogkereszteket festettek, és demonstráltak a megszállás ellen 29:50 az aczéli kultúrpolitika három T-je egyértelműen jelen volt a mindennapokban 34:38 felidéz botrányosan bezárt kiállításokat

1936-ban született, anyai nagyszülei földműveléssel, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Apai nagyszüleit az interjúalany nem ismerte. Az ő vagyonosodásukról és házasodásairól mesél Abonyi Ferencné(0:23).Gyerekkori ismerősei mind tanyán laktak, hivatalos ügyeiket intézni, terményeiket eladni Kiskunfélegyházára jártak(6:33).Akkoriban és ott nem nagyon számított a nemzetiség, szinte mindenki katolikus volt és ez volt a mérvadó(7:14).A tanyasi életforma velejárója volt, hogy a gyerekek már 4-5 évesen mentek dolgozni a határba(8:24).A nagyszülei, szülei is végigjárták az elemi iskolát, az interjúalany 9 testvére közül csak kettő nem tette ezt meg(10:00). Az interjúalany 7 éves korában került iskolába, a 4-ik osztályt meg kellett ismételnie. Az iskolás gyermekévei nyomorát mutatja be az interjúalany(11:54). A második világháborúból a csendőrökről őrzi a legélénkebb emléket. Róluk mesél(13:31).A német és a szovjet katonák is a környékükön ásták be magukat. Bár a harci eseményektől nagyon féltek, de mint gyerek, a katonáktól nem félt(15:08). Az interjúalany kijárta a kunszállási 8 általános iskolát, majd onnan az óvónőképzőbe került(19:13).A képző után biztosítva volt számára munkahely, így 1955-ben Rácalmásra került óvónőnek. Az interjúalany a munkaköréről, munkakörülményeiről mesél(20:25).1956 után beindult a TSZ-esítés, ennek a körülményeit meséli el az interjúalany(22:57).1956 októberében Bicskére került, itt érte a forradalom. Az interjúalany a forradalom fogadtatásáról, reményeiről és a lerombolt Budapestről mesél(27:10).Az erőszakos eseményeknek nem volt szemtanúja, szovjet katonákat is csak Bicskén látott(30:00).Az interjúalany a férjével 1958-ban házasodott össze. Férje szintén kunszállási születésű volt. Róla és házasságukról mesél(31:10).Bicskén albérletben laktak 11 évig, közben az interjúalany férjének több munkahelye is volt, de végülis sörfőző lett a Kőbányai sörgyárban(33:06).1969-ban szereztek lakást, előtte semmilyen komolyabb ingatlanuk, ingóságuk nem volt. A '70-es évektől kezdve más külföldre is jártak kirándulni, persze a szocialista táboron belül(35:50).37 évig volt óvónő, 1991-ben ment nyugdíjba(37:21).