Az interjúalany beszél gazdálkodó-kereskedő szüleiről, akik a Hangyaszövetkezet boltját vezették (0:25), majd rátér oktatására a református iskolában és a polgáriban (3:20). Szól arról, miként lett a kisbíró helyettese a faluban, ahol pl. az ún. Jurcsek- rendszer végrehajtatásában is segítenie kellett (5:35). Egyszer megkérték, hogy doboljon ki egy házeladást, amivel a rokonok nem értettek egyet. Nem tudta, hogy mit csináljon, ezért csak az eladó háza előtt dobolta ki, a falu többi részén nem (8:15). Később a szociális titkárt helyettesítette, már mint rendes közalkalmazott (13:00), de később neki is be kellett vonulnia, ahol először a határra vezényelték, majd kihajtották őket a bajorországi Aschaffenburgba (18:00). Amerikai katonák támadták azt a kaszárnyát, amiben laktak, és előttük tették le a fegyvert (23:35). Franciaországban szállították őket egyik helyről a másikra, míg egy tábor befogadta őket, ahol egy évig maradt (26:00). 1946 márciusában tért haza, áprilisban pedig az igazoló bizottság előtt kellett bizonyítania, hogy nem háborús bűnös. Visszakapta közigazgatási állását és VB-titkár lett (29:40). 1958 végén felmondta állását és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei előadó lett nyugdíjazásáig (32:40).

Az interjúalany beszél családjának lengyel származásáról (1:15-ig). Édesapja szolgált az I. világháborúban, hadifogoly lett (2:14-ig). Beszél arról, hogyan lett kántortanító (4:03-ig), majd az iskolaévekről az egri Érseki Tanítóképzőben (6:25-ig). Kitér a pályakezdés éveire, összehasonlítja a kántori és a tanítói fizetését. 7.00-tól: beszél a katonai szolgálatról a II. világháború előtt és alatt. 11:45-től: a leszerelése utáni, de még a háború alatti időszakról beszél, amit a Borsod megyei Arlóban kántortanítóként töltött. 15:08: A nyilas uralom alatt ismét katona, Linzig vonultak, ahol amerikai fogságba estek. 22:35-től: a hazatérés után igazolni kellett magát, majd hazatért Arlóra, ahonnan politikai nyomásra áthelyezték volna, de ő ezt elutasítva Pinkamindszentre ment kántortanítónak (25:05-től). Beszél az 1947-es választásokról (26:08-tól), a TSZ megalakulásáról (27:40-től), a falusi életről (28:56-tól). Beszél 1956 helyi eseményeiről (30:46-tól) és elbocsátásáról 1957-ben. (37:15-től) a MUK-ról és internálásáról beszél.

Az interjúalany először édesapja katonai pályájáról, a Don-kanyarról, elfogatásáról és szabadulásáról (1:00). Beszámol édesapja többszöri sebesüléseiről, valamint arról, hogy Berlinben amerikai hadifogságba esett, de hazaengedték, mert nem találták semmiben vétkesnek (4:04). Szól a háború utáni évekről, arról, hogyan fosztotta meg az Alkotmány édesapját a diplomájától, hogyan kellett suszterként elhelyezkedni, s ez miként tette tönkre az életét (6:12). Szól az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan akartak először csatlakozni, majd arról, miként beszélte le apja a helyieket, hogy oroszokra támadjanak (10:20). Az interjúalany rátér saját osztályidegen származására és oktatására (15:50). Szól a katonai főiskoláról, a hadsereg hatalmi viszonyairól, és arról, hogy végül mégis sikerült feljebb jutnia a ranglétrán a származása ellenére is (18:26). Szól arról, miként helyezték Salgótarjánba politikai célzattal, valamint azt, hogy egy orvosi vizsgálat ürügyén hogyan tartották hetekig gyakorlatilag fogva az 1980-as években (30:00). A hadsereg és az ország kommunista irányításának tragédiáját is elemzi (37:50). Végül visszatér saját második világháborús élményeire, valamint szól a környező országok katonáival való kapcsolatról, a prágai tavasz eseményeit is érintve (45:00).