Az interjúalany szól gyermekkoráról, édesapja cséplőgépének államosításáról, és arról, hogy korán hozzá kellett szoknia a házi és a kemény munkához is, mert édesapja 1942-ben kiment a frontra (0:20). Szól arról, hogy könyvelői vizsgát tett és a szövetkezetben kezdett dolgozni. Ekkoriban folytak az internálások, ő éppen lekerült a listáról, de rokonait elvitték. A trafikban gyorsan vásárolt nekik cigarettát meg ételt és beadta a vasúti kocsi résein (6:30). Két ávós lerángatta a vonatról, megfenyegették és megjegyezték a nevét. Ezután folyamatosan figyelték és nem hagyták elhelyezkedni. Sőt, a kommunista pártbizottság még bálozás során is nyilvánosan elhagyatta velük a termet (9:08). Szól további elhelyezkedési kísérleteiről, ám egy hónap után a helyi pártbizottság utasítására mindenhonnan kitették (11:20). Levelet írt az országos pártközpontba, akik a megyei pártbizottságot küldték ki kivizsgálni az esetet, de a helyiek nem engedték kiszállni a megyei pártbizottságot és eltussolták az ügyet. Több mint tíz évig nem dolgozhatott, 1952-tól 1963-ig (14:00). Szól családalapításáról is, a lakáshelyzetről, és arról, hogy még az 1960-as években is tulajdonképpen éheztek (20:48). Rátér világháborús emlékeire, arra, hogy kapott repesztalálatot a házuk, illetve arra, hogy az óvóhelyen a német katonák nyugtató gyógyszert osztottak. Később az orosz katonák nagyon megverték a falu orosz tolmácsát, aki egy I. világháborúból itt maradt orosz bácsi volt, akin számonkérték, hogy miért nem tért vissza a Szovjetunióba (24:35). Rátér az orosz katonák értékelésére, az erőszakoskodó, barbár kozákok és a civilizált tisztek közötti különbségre (35:00).

1938-ban született az akkori Tatatóvároson(0:37). Édesapja magyar királyi csendőr volt, 1942-ben áthelyezték Kolozsvár mellé, Felsőzsukra(1:04). Felőszsuk lakossága teljesen román, a szomszédos Alsózsuk lakossága pedig teljesen magyar etnikumú volt. Csak Tóth Ferenc József családja volt az egyetelen magyar család a faluban(3:35).A front közeledése miatt az édesapja visszakérette magát az anyaországba - így Csákvárra helyezték át(4:49).Szemtanúja volt a Magyarország fölött zajló légiharcoknak, személyésen is találkozott a lelőtt amerikai repülőgépek pilótáival(5:37). A csákvári zsidók mielőtt deportálták őket meglátogatták a falu népét és igyekeztek megajándékozni mindenkit(6:22). A német megszállás Csákváron a német katonák és a magyar leventék között is feszültségeket szült, kis hijján tűzharc alakult ki(7:39). Emlékei szerint Csákvár fölött nagy légiharcok dúltak, 6 repülőgépet le is lőttek(8:49).1944 őszén Csákvárról lovaskocsikkal Gyermelyre költöztek(9:18) Eközben a németek visszavonultak, s a német katonák többször is meglopták a szekérrel költözködő Tóth Ferenc József családját(9:56).1944 szentestéjén érkeztek meg az oroszok Gyermelyre, és az édesapját elvitték magukkal, mert a szovjet katonák tábornoknak hitték a csendőri egyenruhája miatt - nemsokára viszont el is engedték(11:03). A szovjetek nem tettek különbséget a magyar fegyveres alakulatok között, ezért a csendőröket is elfogták(12:55).Visszaemlékszik a Budai várban rekedt német és magyar alakulatok felmentésére küldött német támadásra is(15:10). Ezekben a harcokban 2 bomba hullott a ház elé, de szerencsére senki sem sérült meg(16:00).A németek támadása nagyon meglepte a Gyermelyen állomásozó orosz katonákat, ott szinte minden szovjet katona el is esett(17:42).A németek elvitték Tóth Ferenc József édesapját, mert azt hitték róla, hogy katonaszökevény. Győrbe került vizsgálati fogságba(18:26). Végülis Felső-Ausztriában esett amerikai fogságba, de kiadták az oroszoknak, azok pedig Máramarosszigeten tartották fogva(19:40).Mivel az édesapja nem volt otthon, sok volt az éhes gyerek, Tóth Ferenc József nagynénje elment Gyermelyre és onnan Kalocsa mellé költöztek(20:05). 1947-be hazaköltözött Gyermelyre, ekkor újra összejött a család(édesapja is hazatért a fogságból)(21:42). Édesapját nem büntették meg, mert az igazolóbizottság előtt ártatlannak bizonyult(22:30).Mivel az apja csendőr volt, ezért 1948 után szinte minden iskolai közösségből kizárták, megbélyegezték(23:43). A TSZ-esítés ideje alatt elvették a család földjeit, állatait(25:34).Tóth Ferenc József beszél az '50-es évek mindennapjairól, a jegyrendszerről, a beszolgáltatásról, a nyomorról, a megkülönböztetésről,stb(26:10).Mint "osztályidegen", semelyik iskolába nem vették fel, végül a Volánnál kalauz lett - de itt is káderlapot vezettek róla(29:32).1956-ban az egész család nagyon lelkes volt, de az édesapja már előre sejtette, hogy a szovjetek nem fogják hagyni a változásokat(31:09). Október 26-án részt vett a tatabányai tüntetésen, a politikai foglyok kiszabadításakor, és már fontosabb helyi eseményekben is(31:32). Október 26-án az ÁVO-sok igazoltatták(32:57). A szabadságharc leverése után elhagyta Magyarországot és Bécsbe ment(34:06). Bécsben ilyenkor rengeteg magyar volt, a követség előtt óriási sorok kígyóztak(34.40). A magyarok számára "lagereket" alakítottak ki, főként kultúrházakból(35:26). Végülis a családját féltette a megtorlástól, így hazajött Hegyeshalomnál(36:48). Hegyeshalomnál viszont megjöttek az oroszok, teherautóra tették Tóth Ferenc Józsefet és egy barátját, de sikerült megszökniük(38:12). A Volánnál sokáig titkolnia kellett 1956-os szereplését(39:15).Származása miatt gyakran érte atrocitás(42:22). Később Gyermelyre ment a helyi TSZ-be, mint vízvezeték és fűtésszerelő kezdte ottani pályafutását, de végül innen is krúgták származása miatt(43:30). Önéletrajzát is úgy kezdte: "Csendőr volt az édesapám..."(44:40).

Az interjúalany beszél családjáról (0:14), szülei vallásosságáról (4:15), arról, hogy Budapestről el kellett költöznie, édesanyja ugyanis meghalt, az édesapja pedig Mauthausenben volt, így nem volt ki nevelje testvéreivel együtt (5:56). Mesél a budapesti zsidónegyedről (9:42), a korabeli zsidó foglalkozásokról (10:59), arról, hogy a német megszállás alatt hogyan alakult a sorsa (12:11). Kitér tanulmányaira (13:46), végül bátyjával való kapcsolatáról mesél (18:10).