Az interjúalany beszél családjáról, Kunágotáról (0:45), Horthy Miklós nyári vadászatairól Kunágotán (4:41), majd mesél fiatalkoráról, az iskoláról, a mezőgazdasági munkákról, a nagy szegénységről (10:57), a leventemozgalomról (10:57), majd ismét kitér iskolai élményeire, a szegénységre (14:42). Ezután rátér második világháborús élményeire, a németországi, majd franciaországi hadifogsága történetére (16:20). Beszél a hazatérése utáni állapotokról, a szovjet mintájú szocializmus idegenségéről, Rákosiról, és a kulákokról (25:37), a "békés, nyugodt" Kádár-rendszerről, a cigányok helyzetéről a '60-as években (29:15), az 1960-as téeszesítésről, a mezőgazdasági termények iránti keresletről, azok felvevőpiacáról, valamint röviden említést tesz a rendszerváltoztatásról (31:31).

Az interjúalany beszél családjáról, tanulóéveiről (1:20), valamint arról, hogy jegyző édesapját üldözték a nyilasok, bújdosnia kellett (3:58). Szól arról, hogy az ott maradt kisnyilasok megalapították a kommunista pártot, így tovább folytatódott édesapja üldöztetése. Bár a népbíróság felmentette, az egészsége ráment az üldöztetésre, nem kapott érte nyugdíjat, és a lakását is elvették (6:35). Szól arról, hogy a megszálló orosz katonák elvették édesapja zsebóráját (11:05), majd arról, hogy édeasnyja rokonai meghaltak a Don-kanyarban (12:50). Szól a zsidók gettóba tömörítéséről és elhurcolásáról (13:12), majd a református kollégium államosításáról, a változásokról, a tandíj eltörléséről és a tanári kar megváltozásáról, valamint a sportéletről (16:10). Szól arról, hogy osztályidegennek számított "népnyúzó jegyző" édesapja miatt, a felvételijét pedig elvágta a párttitkár (28:05). Egy állami gazdaságnál helyezkedett el, ahová katonai szolgálata után nem akarták visszavenni (30:25). Elmeséli, hogy egyszer nem fogadták el az aratási jelentését, mert nem írt bele hazug adatokat a túlteljesítésről (31:58). Szól katonai szolgálatáról, ami épp 1956 október végén ért volna véget, és ahol rádiósként teljesített szolgálatot (36:45). Beszél arról, hogy nem örültek az 1956-os forradalomnak, mert nem szerelhettek le, hanem készültségbe álltak (38:45), valamint arról, hogy el voltak készülve Zalaegerszeg megvédésére, de a szovjet túlerő miatt megadták magukat (41:45). Az ezredparancsnok "árulása" miatt a lakosság megvetette a katonákat (44:35). Visszatért a civil életbe, a textilgyárban helyezkedett el és esti iskolában érettségizett (47:08). Végül arról szól, hogy miként állt ellen a pártba való belépésnek, miként lett üzemvezető, és hogyan működött az üzem (51:02).

Az interjúalany mesél családjáról, amelyik a két világháború között költözött vissza Amerikából Magyarországra. Elmondja, hogy hogyan lett apácanővér, és hogyan élte meg nővérként a II. világháborút, illetve a szerzetesrendek feloszlatását. Beszél arról, hogy hogyan alakult ő és családja sorsa az 1950-es évektől a rendszerváltoztatásig, és hogyan élte meg a szerzetesrendek újraindítását. 0:13--család, származás, szülők, hogy ismerkedtek össze a szülei Amerikában, miért jönnek haza onnan; 3:35--iskolái, milyen munkákat kellett végeznie gyermekként 5:10--hogyan lett apáca, mit dolgozott apácaként; 9:27--hogyan élte meg Budapseten a város ostromát, emlékei a II. világháborúról; 14:50--hogyan hatott rájuk a szerzetesrendek feloszlatása; 18:6--hogyan, miért ment haza a szüleihez, hogyan tudott elhelyezkedni ezt követően; 24:10--hogyan fejezte be az iskoláit, és hogyan szerezte meg a szakács szakképesítést; 26:5--hogyan kerültek ki a disszidált bátyja gyermekei Kanadába a bátyja után, a kikerült gyermekek sorsa; 32:55--hogyan tudott hazalátogatni munka közben; 34:30--a szerzetesrendek feloszlatásával kapcsolatos emlékei; 39:55--nyugdíjazása; 42:6--hogyan került a rendszerváltoztatással vissza a rendházba