Az interjúalany beszél gyerekkoráról (1:05), tanulmányairól (2:46), kisdobos, úttörő múltjáról, további iskolai emlékeiről, zenei, színjátszó tevékenységéről (4:22), arról, hogy egy május 1. alkalmával műsorvezető volt (19:18). Beszámol a családi háttere miatt őt ért hátrányos megkülönböztetésről (23:00), 1956-os emlékeiről, a nagysápi eseményekről, édesapja elhurcolásáról (25:16), a forradalom leverése utáni megtorlásról (28:24), az ’50-es évek padlássöpréseiről, kulákokról (32:05), szülei gyerekkori emlékeiről (33:05), valamint édesapja második világháborús emlékeiről (35:46).

Az interjúalany beszél családjáról, és arról, hogy később ugyanabban a teremben tanított hittant, ahol iskolásként az ateista klubot kellett szerveznie (0:07). Elmeséli, hogy mi indította arra, hogy a papi hivatást válassza. Egy építőtáborban Sztálinvárosban ráomlott egy árok fala. Bár fel volt véve újságírónak és dramaturgnak is, mégis győrbe ment kispapnak (1:35). Szól az 1956-os forradalomról, arról, hogy bölcsen Nyúlra vitték őket, hogy a püspök úr szőlőjét szüreteljék (7:45). November elején kimehettek, és látták, hogy az ÁVO székháza előtt bokáig álltak a jelentések, amit az emberek átvizsgáltak. Ők is megtalálták, hogy az egyik professzoruk besúgó, ezért a püspök el is helyeztette (10:10). Arról is szól, hogy a győri halottak temetésén ők is részt vettek, valamint arról, hogy a rektor unokahúgát Mosonmagyaróváron lőtték le (11:20). Szól a pufajkásokról, akik a forradalom után 1-2 évig élet-halál urai voltak (14:00). Beszél az erőszakos téeszesítésről, arról, hogy egy idős férfit kabátban megizzasztottak, majd 30 km-re tették ki a házától, hogy hazagyalogoljon, így aztán egy hét múlva meg is halt. Néhányan elrejtőztek az erdőbe, és agyba-főbe verték őket, mikor megtalálták (14:50). 1957 március 15-e előtt nagy razziák voltak, náluk is, és kis híja volt, hogy forradalmi verseket találjanak az interjúalanynál (19:56). Szól arról, hogy felszentelése után Sopronba került, ahol illegális táborokat szervezett a Balatonra. Egy jószándékú újságíró kérdezősködése nyomán azonban ez kiderült, így elhelyezték Győr külvárosába (22:50). Szól arról, hogy itt elődje felakasztotta magát, és ez okozott nagy nehézségeket (27:20). Elmeséli, hogy milyen kedvesen fogadták a laktanya orosz katonái, mikor a gyerekekkel bementek hozzájuk betlehemezni, valamint azt, amikor a "bajszos püspökhöz", vagyis az Állami Egyházügyi Hivatal emberéhez mentek el (29:45). Végül arról szól, hogy miként kapott plébániát, és hogyan költözött hozzá édesapja is (34:55).

Az interjúalany mesél iskolás éveiről, a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, pályaválasztásáról és tanárként végzett munkájáról. Beszél a helyi hagyományőrzésben végzett tevékenységéről, a helyi népszokásokról, tradíciókról. 0:42--születés, család, származás, iskolák, a korabeli oktatás 8:54--mit csinál az iskola után (munka és játék a családi gazdaságban) 13:00--milyenek voltak a korabeli vidéki Magyarország öltözködési szokásai 14:28--középiskolás és kollégiumi évek 18:17--a Nyersgesújfalu elleni légitámadások, a front átvonulásának helyi hatása, a bevonuló orosz katonák viselkedése 26:13--közép- és felsőfokú tanulmányai a háborút követően, az egyház és az állam viszonya (szerzetesrendek feloszlatása, iskolák államosítása), hogyan került a pedagógiai főiskolára Szegedre 30:00--hogyan kerül vissza szülőhelyére tanárként 30:29--emlékei 1956-tal kapcsolatban, hogyan lesz az ezt követő megtorlásoknak köszönhetően iskolaigazgató 31:23--hogyan váltják le az iskolaigazgatói posztról a téeszesítés miatt, milyen egyéb kultúrális tevékenységet végez a településen 34:31--a rendszerváltoztatással kapcsolatos emlékei 35:55--az erdőkürti hagyományok, szokások, a helyi pávakör megalakulása, tevékenysége 40:46--a szlovák nyelv, kisebbség helyzete Erdőkürtön, a két felekezet (evangélikus, katolikus) viszonya Erdőkürtön