00:00 - Bemutatkozás, család 00:40 - II. világháború időszaka 04:26 - '45-'48 időszaka 06:49 - Az ötvenes évek, oktatás, iskolázás 07:09 - Tanulmányok 07:50 - Pályakezdés, úttörő mozgalom 10:50 - Vallásos élet, vallás tiltása 13:18 - Szakfelügyeleti rendszer 18:41 - Az iskola szerepe a falu életében 21:59 - A rendszerváltoztatás időszaka

1929-ben született Mérken, itt is járt óvodába, általános iskolába. A falusi iskolarendszerről és a korabeli egyházi oktatásról mesél Tircsi Zoltán(0:25).Az interjúalany sváb származású, édesapja be is lépett a Volksbundba, emiatt a háború után be is börtönözték(04:04).Tircsi Zoltán szabóinas lett, ezt a munkát maszekként végezte egészen addig amíg nyugdíjba vonult. Ezzel kapcsolatban mesél a feleségéről és a fiáról is(5:22).A bátyja SS katona volt(7:37).Az interjúalany a Horthy-korszakbeli a betelepült svábok öröklésről, a családfelépítésről stb beszél(7:41). A háború végén Németországba került, ahol a 3. osztályt is elvégezte. A bukás előtt álló Harmadik Birodalom mindennapjairól, az oktatásról, valamint a Hitlerjugendről is mesél(10:27).A Hitlerjugend-es egységét Ausztriában oszlatták fel, 1945 július 27.-én ért haza(14:05). Az interjúalany elmeséli, hogy személyes tapasztalatai alapján a KAPO emberei verték csak a zsidó civileket(15:36).A háború munkaszolgálatot is végzett, ennek keretében részt vett a taszári, kunmadarasi repterek építésében. (16:22).Szakmájában elismertnek számított, innen hurcolták el munkaszolgálatra(17:52).Németországban nem éltek rokonai, csak az USA-ban élt egy nagynénje. Volt egy barátja, akinek szintén az USA-ban éltek rokonai, emiatt őt is elvitték munkaszolgálatra(19:12).Az interjúalany sógorának öccse a Hunyadi SS hadosztályban szolgált, emiatt nem is mert hazajönni a háború után. A bátyja az SS múltja miatt 8 évig volt szovjet fogságban. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(20:31).A háború után továbbtanulásban, munkában szerencsére nem akadályozták, így szorgalmasan tudott gyarapodni(22:53).Később egyháztanács tag és világi elnök volt. Bár voltak kellemetlenségei, de mégis meg tudta beszélni a problémáit a hatóságokkal(25:21).1948-ban egy barátjával disszidálni akartak, de édesanyja balesete miatt az interjúalany nem hagyta el Magyarországon(27:39).A disszidáló barátja néhányszor hazalátogatott, ezzel kapcsolatban elmesél néhán története(30:04).

Az interjúalany beszél az 1950-es évek elejéről, a kommunisták vallásellenessége ellenére is nagyszámú hittanra járó diákról (0:16). Szól arról, hogy 1955-ben jutalomból úttörőtáborban járt az Almássy-kastélyban, ahol titkolnia kellett vallásos meggyőződését (2:25). Elmeséli, hogy 1956-ban segített egy Szuezt kereső szovjet katonának: elővett az atlaszát, és mutatta, hogy Magyarországon vannak, ám erre egy másik tiszt gyorsan hazazavarta (5:44). Szól arról, hogy a tüntetések kezdetekor az egyik osztálytársa az ablakon kiugorva csatlakozott a tömeghez (10:10). Elmeséli, hogy amikor 56 után meglátogatta a katonai szolgálatát teljesítő bátyját, akkor egy kirgiz katona leköpte, majd távolodtában ellőtt a feje mellett. Az elég valószínű, hogy a diáksapkája miatt lőttek rá a szovjet laktanyában, hiszen az a pesti srácokra emlékeztette őket (13:20). Beszél arról, hogy miként távolították el a Lenint és Sztálint ábrázoló szoborcsoportot Szegeden (17:55). Elmeséli, hogy Szatymazon a beadási listákat semmisítették meg, illetve szól a beszolgáltatások rákosista gyakorlatáról (20:35). Beszél arról, hogy édesapja kérdezte egy volt katonatársától, hogy hogy van az, hogy most akkora kommunista, mikor a partizánok ellen harcolva az orosz fronton mindig jelentkezett a kivégző osztagba. A válasz az volt, hogy elviteti, ha még egyszer szóba hozza (35:50). Az interjúalany szól a falu életéről a kommunizmus alatt, a besúgókról, a szegénységről (39:30). Visszatér arra, hogy a háborúban a front közeledtével elhagyták szülőfalujukat, hogy elkerüljék a frontot (43:30).