0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja szekérfuvarozó volt, édesanyja varrónő, a családja elmenekült nyugatra, közben az egyik idősebb bátyja kisgyermekként meghalt 3:07 édesapját elvitték 1945 szeptemberében málenkij robotra, másfél évig volt a Szovjetunióban, közben otthon a halálhírét vették, és volt már egy mostohaapja is 5:33 mesél az iskoláiról, és arról is, hogy Sztálin halálakor megállt az élet, szóltak a harangok, és vigyázzállásba kellett állniuk; később lakatosnak tanult 15:05 1956-ban volt ötödikes, az orosz könyveket elégették az iskolában, de év végén újra visszatért az orosz nyelv, a forradalom kevés zavargással járt 19:17 a kezdődő iparosítás idején a műanyaggyárba ment el dolgozni 20:41 be kellett vonulnia katonának 24 hónapot, amit Kiskunfélegyházán töltött 23:45 a leszerelés után megnősült, közben érettségit tett, két gyermek mellett is tanultak 25:21 a műanyaggyár kísérleti üzemébe került csoportvezetőnek, közben elvégezte a marxista középiskolát, mert kellett menniük továbbképzésre, szakszervezeti tisztségviselő is lett 30:35 a rendszerváltoztatás után minden cégnél üzemi tanácsot tartanak adott létszám felett, azóta ő az üzemi tanács elnöke 32:16 mesél a szociális lakások kiosztásáról a rendszerváltoztatás előtt, sok cigány család kapott így lakást 35:10 felidézi az üzemi négyszög működését

Az interjúalany beszél származásáról (0:16), Horthy kiugrási kísérletének kudarcáról és a nyilas hatalomátvételről (1:35), a leventékről, a leventemozgalomról, az általános mozgósításról, amely az interjúalanyt is érintette (2:43), arról, hogy a nyilasok Nagykanizsára osztották be, majd nem sokkal később elindult haza, de visszavitték és lecsukták, később a konyhán dolgozott, majd megszökött (5:45). Mesél arról, hogy Ausztriába vitték őket, ahol véget ért a háború (11:14), majd elindultak haza, és az úton angol katonákkal találkoztak, később egy hadifogolytáborba kerültek, majd Udinébe, Olaszországba (12:36). Két hónap olaszországi tartózkodás után Bécsbe szállították (18:10), majd hazatért Kaposvárra (21:33). Néhány hét múlva letartóztatták, elvitték Nagykanizsára, és megkezdődött a kihallgatása (22:39). Innen többedmagával megszökött, de kapott egy lövést, és mindkét lábára lebénult (26:05). Beszél ellátásáról (28:28), sikeresen megszökött társáról (31:12), Szovjetunióba szállításáról, ahol dolgoztatni akarták (33:28), az ottani ellátásról (35:20), arról, hogy megtanult oroszul beszélni (38:10), majd kivitték egy táborba, ahol kőbányában dolgoztatták az embereket (42:50). Majd továbbszállították egy másik lágerbe, ahol a német barakkba került (45:12). Mesél az ottani MUSZ-os erdélyi zsidó orvosról, akit német kémként ítélték el (49:52), győri kanonok rabtársáról (51:28), és a többi rabról (53:00). 1953 januárjában elvitték egy elosztóba, majd Novoszibirszkbe, ahol értesült Sztálin haláláról (55:21), majd bevagonírozták, és egy vasútvonal építkezésére szállították (59:09). Később közölték vele, hogy hazamehet (1:03:12), majd Lembergbe szállították, ahol 4 hónapot töltött (1:05:15), végül elindultak társaival hazafelé, de előbb Nyíregyházára kerültek (1:08:28), majd Debrecenbe (1:13:49), végül Pestre, ahol találkozott egy kaposvári ismerősével (1:15:14), akinek a segítségével eljutott Kaposvárra (1:18:10).

Az interjúalany a Szent Orsolya Rend soproni rendházának tagja. Mesél a II. világháború és a szovjet megszállás időszakáról (00:00), s beszámol a rend feloszlatásáról (6:14), az egyházi személyek sorsáról a Kádár-korban. Elbeszélését az iskola és a rend újjászervezésével (33:21) zárja.