Az interjúalany beszél családjáról, a szegényparaszti közegről, melyben felnőtt (0:50), apja papi ambícióinak meghiúsulásáról (5:17), neveltetéséről (8:13). Mesél dédszüleiről (10:54), iskoláiról (17:11), gyerekkoráról (20:27), arról, hogy mi motiválta abban, hogy pap legyen (21:53). Megemlíti, hogy az 1956-os események utáni megtorlások "kemény tényeit" előszedték a rendszerváltoztatás után (24:47), majd rátér arra, nagybátyjai hogyan kerülték el a forradalom utáni felelősségre vonást (26:28). Beszámol arról, hogy nem volt úttörő (28:28), a katonaságról (30:12), arról, hogy egy ismerőse jóval a rendszerváltoztatás után kért bocsánatot azért, mert korábban jelentett róla (32:56), végül arról, milyen tapasztalatokat lehet leszűrni a gyónásból (35:30).

Az apai nagyszülei zsellérek voltak, de fiaikat igyekeztek továbbtanítatni (0:39).1938-ban született, apja szabómester volt. Az interjúalany a családról, a mindennapokról és a lakóhelyéről mesél(1:35).Hortváth Tibor a második világháborús emlékeit idézi vissza, kiemelve Budapest bombázását(7:20).A szovjet és a német megszállásról is beszél(8:19).Horváth Tibor az oktatásról, az egyházi iskolák tanrendjéről, valamint az őket érintő kommunista intézkedésekről(11:15).Szól a megbélyegzésekről, melyek a kommunista rezsim alatt érték a családját. Őt magát is több éven, évtizeden keresztül végigkísérte a megkülönböztetés(17:42).Az interjúalany a gimnáziumi éveiről mesél, ahol szintén gátolta a "nem kívánatos" származása(23:10).1956-ban a fegyveres harcokban nem vett részt. De több ismerőse, rokona disszidált, vagy netán a megtorlás áldozata lett(24:42).1957-ben végezte el a középiskolai tanulmányait, az érettségivizsgának a menetéről, feltételeiről, valamint a továbbtanulásról (kitérve az egyetemista életmódra) mesél(27:20).A Kádár rendszerről megjegyzi, hogy az első évtizede az nagyon nehéz volt, de utána is voltak rendszeres rendőri ellenőrzések stb(32:48).Horváth Tibor a Kádár-korszakban feltörő beat zene hatásiról, a mindennapokról mesél(36:13).Az interjúalany viszonya semleges volt a pártállammal szemben. A rendszerváltoztatás nem változtatta meg alapjaiban az életét, nem is tartja igazi rendszerváltoztatásnak(38:04).Iskolaigazgatóként jó viszonyban volt a város vezetésével, ezzel kapcsolatban saját pozíciója keltette felelősségről, feladatkörröl beszél(40:41).

Az interjúalany beszél családjáról, háború alatti élményeikről, majd rátér a szovjet katonák pusztítására: szétverték a telefont, a rádiót, megrongálták a játékait, csak a porszívót nem bántották (0:16). A háború után édesapját kirúgták, majd üzemorvosként helyezkedett el, és édesanyját is állandóan fenyegették "idealista világnézete" miatt (4:10). Szól arról, hogy 1956. október 23-án kukoricatöreket ment szedni az osztállyal, a honvédség pedig bevitte őket egy laktanyába ellenőrizni (8:35). A szülei aggódtak, mert nem volt telefon, az emberek az egyébként zenét sugárzó rádión keresztül üzentek (12:10). Szól arról, miként szabadultak ki a rabok a győri börtönből, a négy halálos áldozatot követelő sortűzről, valamint a hosszú kocsisorokról, akik arra vártak, hogy november 4. után Ausztriába távozzanak (13:30). Arról is szól, hogy Nyugat-Magyarországon rengeteg ember jelent meg, akiknek a helyiek szállás és élelmet biztosítottak, az édesanyja is (16:50). Elmeséli, miként találkoztak kirgiz katonákkal, akik megdöbbentek, mikor megtudták, hogy nem Szueznél vannak (17:20). Beszél a vallásgyakorlásról a diktatúra alatt, arról, hogy egy másik városrész templomába jártak, nehogy jelentsenek róluk (19:18). Szól az egyházi iskolák államosításáról, az állam és az egyház egyezségéről és a hét katolikus iskoláról, ami megmaradhatott (20:30). Szól arról, hogy nem vették fel nyugaton élő rokonai és klerikális háttere miatt (23:45), majd említi a kulákellenes propagandát (27:05). Elmeséli, miként disszidált a nővére és a sógora 1956-ban (29:40). Szól arról, hogyan kezdtek el az operával Jugoszláviába járni. Vajdasági fellépéseik során vigyázniuk kellett, hogy az olyan sorokat, melyek az elcsatolt területekre is utalhatnának, pl. "feláldozom e széket", ne hangsúlyozzák ki (33:30). Elmeséli, hogyan kerülte el a katonai szolgálatot (40:00), majd azt, hogy 1982-től nyugaton is felléptek, s ilyenkor mindig kísérték őket olyanok, akiket nem ismertek, valószínűleg besúgók. Egy ilyen alkalommal egy ismerőse csalódva vette tudomásul, hogy a párt hazudott neki, nem is nyomorognak a kapitalisták. Visszatérte után az illető visszaadta párttagkönyvét (43:30).