Az interjúalany beszél magáról (0:20), a második világháborús évekről (0:47), az általános iskoláról (10:38), a földosztásról (11:17), lakáskörülményeikről (12:42), majd visszatér tanulmányaira, és kitér arra, hogyan tanult meg úszni (14:06). Mesél a beszolgáltatásokról, a kulákokról (24:05), a TSZ-ekről (27:02), autószerelő végzettségéről, elhelyezkedéséről (31:26), és katonai élményeiről (34:22).

Az interjúalany beszél családjáról (0:50), tanulmányairól (3:04), a gazdasági világválság hatásairól a családra (5:56), a mezőgazdasági munkákról (6:50), a gimnáziumi évekről, a tanítóképzőről (7:42), arról, hogy az első bécsi döntéssel visszakerült a faluja (11:14), tanítói oklevele megszerzéséről, és az álláskeresésről (13:16), első katonai behívójáról, és a katonaságnál szerzett élményeiről (15:21), a galíciai frontról (19:13), hadifogság elől való meneküléséről (20:01), és arról, hogy menekülésük után elhelyezték őket egy dohánygyárban (23:08). Beszámol arról, hogy a környéken partizánveszély volt, és a dohánygyár igazgatója segített neki megmenekülni (24:07), menekülése utáni életéről Kassán (27:45), besorozásáról a csehszlovák hadseregbe (29:30), leszereléséről és hazajutásáról (37:40), testvérei második világháborús szerepéről (38:47), a magyar pedagógusok elbocsátásáról, a magyar iskolák bezárásáról (39:34), Magyarországra településéről (40:13), magyarországi munkájáról (41:31).

Az interjúalany beszél családjáról (0:11), Pannonhalma német megszállásáról (1:48), valamint iskolaéveiről (4:30). Szól az egyházi iskolák államosításáról, majd osztályidegenként való elhelyezkedéséről (8:16). Beszél édesapja szállodájának sorsáról a II. világháborúban (16:50) és a kommunista hatalomátvétel idején (19:35), illetve arról, hogyan szökött meg édesapja a málenkij robotra való szállítás során (25:18). Szól arról, hogyan indították újra a szállodát (28:10), majd beszél katonai szolgálatáról (37:22). Végül elbeszéli, hogyan fogalmazódott meg benne, hogy el kell hagynia az országot (44:40).