Az interjúalany beszél családjáról, szegény hátteréről (0:25), majd rátér az orvosi egyetemen szerzett tapasztalataira. Sokat kellett tanulnia, de szeretett is tanulni (1:15). Beszél az 1956-os forradalom próbatételéről, és arról, mekkora riadalmat keltettek az orosz katonák (6:00). Egyetlen évfolyamtársa fogott fegyvert, de lebeszélték róla, mert ők az élet védelméért dolgoztak. Az avasi kilátót is látta, hogy kiégett egy orosz bombatámadástól (7:40). Sok lemondásal járt a diploma megszerzése, sokat kellett tanulni, és például nem folytatta eredményes futball-pályafutását, de megérte (10:50). Beszél pályakezdéséről és családalapításáról, valamint szól szeretett feleségéről, aki ráhagyta, hogy elhunyta után tartsa össze a családot (12:28). Szól arról, micsoda megkönnyebbülés volt a Kádár-korszak a Rákosi-rendszerhez képest. Beszél Kádár személyiségéről, ami alapvetően jó lett volna, ám a kommunizmus korrumpálta. Értetlenségét fejezi ki, hogy a poszt-kommunista elit tagjai, Medgyessy Péter vagy Gyurcsány Ferenc miniszterelnökök lehettek (15:35). Beszél a Kádár-kor gazdaságáról, a jó életszínvonalról, de ennek áráról, az 1982-től kezdődő eladósodásról is (20:00). Szól Németh Miklós pozitív szerepéről a kommunizmus utolsó éveiben, valamint a rendszerváltoztatás csalódásairól, és az azt követő évek anomáliáiról, például az egészségügyben is (22:50).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, szüleiről (0:14), tanulmányairól, az iskolák államosításáról (2:30), a gyerekként átélt második világháborúról, sebesüléséről, a szovjet katonák viselkedéséről (3:21), a zabrálásról (16:30), a háború utáni állapotokról, a földosztásról (17:44), a Rákosi-rendszerről, a padlássöprésről, beszolgáltatásokról, TSZ-ekről (18:50), az iskola utána munkáról (21:16), fiatalkori munkáiról (22:15), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, rövid meghurcolásáról (23:48), a katonaságnál belső elhárítóként folytatott tevékenységéről (28:03), a fehérterrorról (32:14), az erőszakos téeszesítésről, államosításról (34:00), édesapja téeszbeli tevékenységéről (35:55), azokról, akik nem léptek be a TSZ-be (38:57), az 1956-os forradalommal kapcsolatos propagandáról (41:06), a Kádár-korszakról (42:12), a rendszerváltoztatásról, a TSZ-ek felszámolásával kapcsolatos anomáliákról (42:54), végül összehasonlítja a Kádár-rendszert és a rendszerváltoztatás utáni időszakot (44:49).

Az interjúalany beszél nehéz gyerekkoráról. Sokat kellett az iskola mellett dolgoznia, de már ekkor is pedagógus szeretett volna lenni. (03:00) Sohasem bánta meg, hogy a tanári hivatást választotta. Családjában ő volt az első diplomás. Nagykanizsán úttörőház igazgatója volt, majd áthelyezték iskolaigazgatónak. Néhány év alatt az interjúalany vezetése alatt a rettegett iskolából mintaintézmény lett. (08:10) Az 1956-os forradalomban nem vett tevékenyen részt. A család is távol tartotta az eseményektől. Politikával akkor sem és azóta sem foglalkozott. (11:48) Az 50-es évek második felében Nagykanizsán nem voltak diákkörök, csak kulturális szemlék, színjátszó körök. (14:18) A 70-es években már iskolaigazgatóként nézett utána Nagykanizsa 1956-os történetének. Sok kollégája részt vett a forradalmi eseményekben. Emiatt az iskolákban több besúgó is volt. (18:04) Iskolaigazgatóként egy rövid időre be kellett lépnie az MSZMP-be. A rendszerváltoztatás után az MSZP és az SZDSZ is megpróbálta beléptetni a pártba, de mindig nemet mondott. (21:26) Tevékenyen részt vett a városi kulturális programok rendezésében, csak városnapokat 11-szer szervezett, közben folyamatosan publikált pedagógiai szakcikkeket. (23:42) Miután nyugdíjba ment, mint igazgató, 1995-2000 között a nagykanizsai tv szerkesztő-riporter munkatársa volt, tudósított a városi újságban is.(27:24) Közben gyerekeknek, múzeumoknak szervezett programokat, ezekhez szponzorokat szerzett. (28:34) Részletesen elmondja újságírói munkáját. (33:10) Munkáját mindig elismerték, számos kitüntetésben részesült. (35:44) Könyveket írt és szerkesztett. Első könyvében feltérképezte Nagykanizsa katonai múltját, másodikban a XX. század nagy eseményeinek tanúival készített interjúkat, harmadikban az idősek és mozgáskorlátozottak életéről írt. (37:36) 2003-tól az idősek helyzetének javításával foglalkozik. (38:30)