Az interjúalany beszél a II. világháborúról, a Zagyva-híd felrobbantása után menekülő németekről (0:32). bBeszél arról, hogyan kellett tüzet oltania és halottakat szállítania a bombázások után. Egy-két konkrét esetet is megemlít, amikor sokan meghaltak (4:35). Szól a zsidók elhurcolásáról, saját zsidó főnökéről és az antiszemitizmus érthetetlenségéről (7:20). Szól arról, hogyan indult meg a cserekereskedelem a szovjet megszállás után, és arról, hogyan lett kereskedő (12:03). Szól katonai szolgálatáról (15:50), és arról, hogy egy jugoszláv-magyar határvilongás során mennyi bajtársa veszett oda (18:50). Szól arról, hogy tisztiiskolára akarták küldeni, de inkább a kereskedelmet választotta és a Csemegekereskedelmi Vállatnál kezdett dolgozni, ami a Julius Meinl utódja volt. Szól az ellátásról, a különlegességek, déli gyümölcsök és tőkehús beszerzéséről (19:40). Szól arról, hogy 1956-ban más boltosokkal összefogtak a fosztogatások elkerülése végett, és azért, hogy mindenki nyitva tartson (23:12). Beszél az árakról és arról, hogy kinek volt nagyobb keresete a Kádár-korszakban (24:22). Szól arról, hogy miként töltötte fel az árut naponta (29:00), valamint arról, hogy hogyan szűntek meg a munkalehetőségek és szűnt meg az ipar a 80-as években (33:20). Arról is beszél, hogy miként nyitottak Ulánbátorban vágóhidat, és hogyan látta megrökönyödve, hogy a mongol leányok a birkafaggyút használták dezodor gyanánt. Moszkvában is két üzletük nyílt (35:10). Végül a rendszerváltoztatás következményeiről, a Julius Meinl visszatéréséről beszél (37:15).

Az interjúalany 1933-ban született Debrecenben. A Piarista Gimnáziumban kezdett el tanulni. Beszél az oktatás menetéről, színvonaláról. (04:20) 1943-ban érezték a diákok a háború közvetlen hatásait. 1944-ben a német megszállás még nem okozott nagy riadalmat, de a bombázások és a szovjet megszállók, már igen. (05:18) A gimnáziumban nem voltak jelei az antiszemitizmusnak, a diákok nem különböztették meg a zsidókat. (06:20) A háború után hamar, 1945 szeptemberére már újraindult az iskola. Jól működött 1948-as államosításáig. Részletesen beszél a gimnáziumról. (12:04) Az interjúalany cserkész volt. (13:50) Az államosítás előtt 1-2 tantárgyat kivéve mindent papok oktattak, a légkör jó volt. Beszél a kollégiumi életről. A tandíj minimális volt és sokan ez alól is mentességet kaptak. (18:04) Elmondja, milyen közösségépítő tevékenységek voltak a gimnáziumban: énekkar, sport. A cserkészetet 1948-ban megszüntették. (19:30) Részletesen beszél a cserkészetről. (21:48) Beszél a Horthy-korszak és a koalíciós időszak alatti diákoknak szóló sajtótermékekről. (22:48) Elmondja, hogyan élte át a II. világháború alatti bombázásokat. (26:34) Összehasonlítja a német és orosz megszállást. Az orosz sokkal keményebb, embertelenebb volt, sokakat elhurcoltak. (32:12) Beszél a megszálló szovjetekkel kapcsolatos személyes rossz élményeiről: gyilkosságokról, rablásokról. (34:40) Az oroszokat először a piarista gimnáziumban helyezték el, majd családokhoz szállásolták be őket. Mindenhol hatalmas mocskot hagytak maguk után. (35:46) Beszél a romeltakarításról, az újjáépítésről. (38:20) Beszél az iskola 1948-as államosításáról. A gyerekeket meglepetésként érte iskolájuk megszüntetése. A piarista tanárokat kirúgták, helyükre több tudatlan rossz tanár is került. (43:42) Beszél a Rákosi-korszak iskolai besúgó rendszeréről. Osztálytársai között is volt egy "tégla". (42:46)

Az interjúalany beszél a családjáról (0:16), alsóbb fokú iskoláiról (1:50), a piarista gimnáziummal kapcsolatos élményeiről (4:23), vasutas munkája kezdetéről (9:04), katonai élményeiről, valamint a vasutasok visszacsatolt területekre történő telepítéséről (11:57), a németekkel szembeni nagy katonai hátrányról, és Érsekújvárra, majd Újszászra kerüléséről (már mosodszor) (15:45). Megemlíti Szolnok bombázását (19:16), a háború alatt a MÁV által felállított légvédelmi szervnél ellátott munkáját (21:12), beszámol a ferencvárosi, szolnoki, hatvani bombázásokról (23:57), végül Nyugatra szökéséről, amerikai hadifogságáról, és hazatéréséről (30:54).