Az interjúalany beszél a parasztgyerekek tanulási lehetőségeiről és a munkavégzési kényszerről a Horthy-rendszerben (2:20), a kulákok meghurcolásáról, beszolgáltatásról, feketevágásról a Rákosi-rendszerben (7:38), Kádár hatalomra kerüléséről és a Kádár-korszak elejéről, a TSZ-ek megszervezéséről, a mezőgazdaság helyzetéről, a szegénységről, valamint a korszak hétköznapjairól (14:02), az I.világháború utáni eseményekről, a Tanácsköztársaságról, a román megszállásról (35:41), végül a Horthy-rendszerről (38:50).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, származásáról, a napszámos munka keménységéről és az árakról az 1930-as években (0:00). Szól a munka jellegéről és nehézségéről (3:00), majd arról, hogy miként viselte a nehézségeket gyermekfejjel (6:16). Elmeséli, hogyan sorozták be katonáknak, miként került ki Erdélybe és kezdték meg a visszavonulást (7:35). Szól arról, hogy miként került fogságba, került ki Brassóba, majd a Szovjetunióba, hogyan vagonírozták be és érkeztek meg (10:10). Szól az ottani élelmezésről, a többi hadifogolyról (19:15). Szól a kényszermunka jellegéről, a bányászatról és elmeséli egy balesetét (23:10). Szól arról, hogy a szavazásra hazaengedték, valamint a szegénységről, és arról, hogy ismét a napszámosoknak volt a legkevesebb tulajdona (25:40). Szól arról, hogy hazatérése után csak a pártba való belépés után kapott munkát (28:02). Beszél különböző munkáiról, majd a postához kerülésről, és arról, miként házasodott meg (29:00). Végül a Kádár-korszak vívmányait hasonlítja össze a Horthy-korszakkal (34:20).

0:00 családi háttér, Budapesten született, de a családja Zala megyéből származik, később Nagykanizsára költözött a család 1:56 12 éves korától levente, de mellette cserkész is volt, a levente-mozgalom katonásabb volt, tartottak légoltalmi oktatást is, később Szálasi mozgósította a leventéket 5:45 ő egy olyan alakulathoz került, amelyet a fronton vetettek be, Marcalinál, de egyetlen puskalövés nélkül hadifogságba estek 7:01 letartóztatják őket azonnal, és a szovjet büntetőtörvénykönyv alapján elítélik őket, szovjet állampolgárokká minősítve a foglyokat, még 1963-ban is kettős állampolgárként kapta meg a szovjet legfelsőbb bíróság döntését, amivel rehabilitálták 9:43 a Gulág a lágerek főhatóságának volt a neve 11:32 a láger egy önálló gazdasági egység volt, katonák irányították, a környező munkahelyekre közvetítették ki a munkaerőt, kötelességük volt a gazdaságos működés 14:18 az élelmezés, és a ruházat, az életkörülmények elégtelenek voltak a túléléshez, 50-60%-os volt a halálozási arány 16:34 a nélkülözések mellett sokan lelkileg vagy szellemileg sem bírták a lágeréletet 18:25 a lágerban megtanult oroszul, később tolmácsolt is, és megtanult írni-olvasni orosz nyelven 19:36 a táborban beszélgetőtársa volt Szolzsenyicin is 22:17 a magyarokkal való találkozási lehetőség kevés volt, a rabok között viszont mindig létezett az összetartás 23:18 2002-ben végigjárta azokat a helyeket, ahol Ukrajnában 18-20 évesen raboskodott, de a táborok nyomát eltüntették 25:40 a lágerben a honvágy volt a legnehezebb, ez akkor tört rá az emberre, amikor volt ideje elgondolkodni 27:13 többször volt a tábori élete során kórházban, az első öt évben háromszor kapott vérhast, később már jobban megedződött 28:16 csak hazaérkezésekor tudta meg, hogy a családja megvan még, eleinte attól féltek, hogy nem kiszabadulnak, hanem jobban eldugják őket 31:57 1953. december 1.-én érkezett meg Nagykanizsára, de már júliusban Lembergen voltak, a várakozás oka az volt, hogy Rákosi eleinte nem akarta befogadni őket 33:12 magyar földre lépve rögtön gorombáskodtak velük, kutyás és géppisztolyos őrök várták őket 34:53 a család előbb megtudta, hogy él, mert valahogy sikerült egy levelet elküldenie 36:20 hazaérkezésekor nekiállt az emlékiratai megírásának, meg akarta örökíteni mindazt, amin keresztül ment 38:20 hazatérése után könyvelőként helyezkedett el, később leérettségizett, pénzügyi szakvizsgákat tett 39:13 az 1956-os eseményekre emlékezik vissza, elsősorban a rádió és a különböző újságok tudósítottak a budapesti eseményekről, Nagykanizsán viszonylag csendben teltek a forradalom napjai 40:52 ő a nemzeti bizottság tagja volt, a közeli községekbe ment ki, és a közellátás zavartalansága érdekében felmérte, hogy milyen tartalékai voltak a településeknek, később ezért a szerepéért kirúgták az állásából, de sikerült visszakerülnie 41:59 mint volt fogolyt, figyelemmel követték, hétköznapi emberként élte az életét a továbbiakban