Az interjúalany 1926-ban született Kiskunfélegyházán. Fiatalon cselédként szolgált több helyen, nagyon jó sora volt, munkaadóit szüleiként szerette. Részletesen beszél munkájáról. (03:50) A II. világháború után önállóan próbált boldogulni, különböző gyümölcsöket, növényeket termesztett. (05:58) 1950-ben megnősült. Korábbi városföldi munkaadója adott neki kukoricaföldet. (06:52) Az 1956-os forradalom után bérbe kapott földet, lovat vett. Elmondja, hogy az állatai nagy részét (tehenet és lovat is) elvette a TSZ, ahol fogatosként kellett dolgoznia, amíg gépesíteni nem kezdtek. Utána szőlővel foglalkozott. (12:32) Beszél a TSZ-ben végzett munkájáról. Nem volt hajlandó belépni az MSZMP-be, így nem kaphatott magasabb fizetést. Elmondja, hogy a nyereségosztásnál a TSZ-elnök és a protekciósok mennyivel többet kaptak. (20:14) Beszél arról hogyan változtak az idő előrehaladtával a körülmények, a TSZ már engedte, hogy a háztájon is tartsanak állatokat. A fejlődés mellett azonban a TSZ mindig sok hibával működött. (25:46) A párttagok sokkal előnyösebb helyzetben voltak, nagy kedvezményeket kaptak. (29:52) Visszatérve beszél az 1945-ös földosztásról. Az interjúalany is igényelt földet. A környéken elsősorban a katolikus és a református egyház birtokait vették el. (33:02) Beszél a Rákosi-korszakban kötelező beszolgáltatásokról. Ellenőrök figyelték az aratást, sokszor a meghagyott terményeket titokban, éjjel vitték el. Hogy több termény maradhasson meg, az interjúalany leitatta az ellenőröket. (37:38) Beszél a TSZ szőlőjében végzett munkákról. Sok nővel dolgozott együtt szüretkor. (40:16)

Az interjaúlany beszél az amerikai, majd az orosz bombázások megindulásáról, majd arról, hogy miként döntötték el, hogy a szovjetek közeledése miatt elhagyják Komádit és Debrecenbe küldik a (0:05). Édesapja jegyző volt, aki ingyen tanította az analfabétákat, és úgy döntött, ott marad (5:30). Közben a németek által elhagyott cukorból a nővéréék 50 kilo cukrot tudtak szerezni (9:10). Édasapja otthon megsebesült és a debreceni klinikára került, ahol látogatás közben háromnapos riadót rendeltek el, így addig mind a kórházban maradtak (11:15). Unokabátyjáék házának pincéjében bújkáltak, amikor október 19. délelőttjén megjelentek az oroszok (16:00). Négy magyar katona is csatlakozott hozzájuk, akik menedéket kerestek. A rokonuk tizenötéves lánya volt elég bátor ahhoz, hogy egy nem használt kútba rejtse a katonák fegyvereit. Az egyik katona később feleségül vette ezt a lányt (19:25). Szól arról, hogy egyszer az oroszok három napra elvitték a négy férfit, és mikor a beszállásolt orosz tisztek kérdezték, hová tűntek, eljátszották, hogy a rokonaik (22:00). Beszél az orosz tisztek viselkedéséről, hogy például megittak egy egész üveg mézet (26:08), majd az őket követő két fiatal hadnagyról, akik közül az egyik szerint a másik burzsuj volt (27:45). Később egy orosz őrnagy felesége lakott ott, ő is megvédte őket, de mikor ők is távoztak, egy hónapig bújkálniuk kellett a fosztogatás elől (29:42). Édesapját kiengedték a kórházból, és a volt gettó egyik épületében tartották (36:30), majd hazament Komádiba. Mikor a család is hazatért, kiderült, hogy internálták. A szétrombolt vasúton mentek el Berettyóújfaluig, hogy megkeressék édesapját (39:30). Berettyóújfalun találták meg, ahol 3 lépésre közelíthették csak meg, de találkoztak egy rendőrrel, aki megígérte, hogy "kiviszi innen a jegyzőurat" (41:40).

Az interjúalany beszél szülőfalujáról, családja középparaszti helyzetéről. 2:20: Beszél a háborús évekről, a háború alatti paraszti beszolgáltatásról, a háború utáni batyuzásról és a falusi életről. 7:40: Beszél az 1945-ös földosztásról. 11:10: Beszél a család anyagi helyzetének látványos javulásáról 1948-ig. 17:45: A termelőszövetkezetek létrejöttéről beszél. 19:50: A kuláklistáról tesz említést és annak a családra ért hatásáról. 22:15: A Rákosi-rendszer parasztságot érintő intézkedéseiről (beszolgáltatás, padlássöprés, békekölcsön) beszél. 32:25: Kitér az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeire. 35:00: Mesél a család TSZ-be kényszerítéséről.