Az interjúalany beszél családjáról, budapesti és leányfalusi gyökereiről (0:20), majd rátér a háború utáni Budapestre, a megszaporodott foghíjtelkekre és a patkányokra (1:08). Szól osztályfőnökéről is, aki kiváló pedagógus volt, és aki egy akna szétszerelése közben vesztette el a lábát a háború után (3:22). Beszél az úttörőmozgalomról, arról, hogy milyen lelkesen vett benne részt, és arról, hogy az indián örs tevékenysége volt az egyik dolog, ami a régi kultúrák tanulmányozása iránt felkeltette érdeklődését (5:18). Szól arról, hogy egy májgyulladás következtében egy időre abbahagyta az úttörő táborokba járást (8:15), valamint arról, hogy nem volt élelmiszerhiány a boltokban (9:30). Beszél 1956-os élményeiről, arról, milyen szépnek tűntek a lövedékek az égen, és arról, hogy leszidták, amiért tizenegyévesen elment otthonról körbenézni a városban (12:10). Arról is szól, hogy a Szabad Európa Rádió olyan híreket terjesztett, hogy ég a Parlament, pedig nem égett. Mindszenty József beszéde nem tetszett neki, mert a földreform visszafordítását már ennyi politikai tapasztalattal is elítélendőnek tartotta (15:25). Az ő környezetében nem hittek abban, hogy a Nyugat segíteni fog (20:10). Szól arról, mikor kezdték el újra az iskolát, milyen gondokat okozott, hogy az orosz helyett németet tanultak egy ideig, valamint arról, hogy mindig tisztelegnie kellett egy rigorózus tornatanárnak (20:35). Beszél arról, hogy érettségi után nem vették fel, mert a korábbi bizonyítványai nem voltak jók. Így besorozták a hadseregbe, ahol úgy tervezte, latint fog fordítani, de hamarosan rájött, hogy ennyire nem különcködhet a honvédségnél (26:40). Beszél arról, milyen büszke volt, hogy a szolgálat után felvették az ELTE latin-magyar szakára, és arról, hogy másodévben a magyart régészetre cserélte (34:25). Szól arról, milyen visszhangja volt az 1968-as eseményeknek az egyetemen, és arról, hogy a bölcsészkar mindig a legfogékonyabb a politikai változásokra (37:00). Szól az Eötvös Collegiumról, a hátránnyal induló, de nagyon tehetséges fiatalok felkutatásáról, és arról, hogy miképp lett ő is szakkollégista (38:55). Végül arról szól, hogyan lehetett a kései Kádár-koszakban megélni régészként (42:10).

Az interjúalany beszél arról, hogy messze volt az iskola a tanyájuktól, beszámol tanulmányairól (0:29), arról, hogy bátyja elesett a második világháborúban (4:40), a korabeli ifjúság neveléséről, a leventemozgalomról, a lányok vallásos neveltetéséről (6:13), a szovjet megszállásról (7:40), arról, hogy a második világháború után elvették a földjeiket és az apját internálták (9:07). Mesél a földosztásról (10:25), a téeszesítésről (11:42), a helyi zsidókról, deportálásukról (13:05), a beszolgáltatásról, arról, hogy férje is kulákcsaládból származott (14:53), a Nagy Imre nevéhez köthető 1953-as fordulatról (17:38), a Kádár-korszak téeszesítéséről és a helyi TSZ-ről, ahol édesapja elnök lett (22:26). Megemlíti a rendszerváltoztatást követő kárpótlást (27:02), valamint kitér munkahelyére (30:53). Összehasonlítja a Kádár-és Rákosi-rendszert, végül pedig elmond egy anekdotát egy leszakított Sztálin-képről (35:30).

0:00 családi háttér, gyerekkor, Budapesten született, nemesi származású családból származott, 1944-ben a házukból kibombázzák őket, így Alagra költöznek, ott a nagyapja földbirtokán éltek 3:41 Alagot is találat éri, így Kisnémedibe költöznek 6:30 később elkezdődik a család zaklatása, édesanyját behívatják rendszeresen, az általános iskolát Váchartyánban kezdte el 8:58 1950 januárjában el kellett hagyni az otthonukat, szerencsére előre figyelmeztették őket, így nem vitték ki a családot a Hortobágyra, csak külön kéréssel felvételizhetett középiskolába 11:01 1956 szeptemberében kezdte a gimnáziumot, az édesapja októberben tért haza orosz hadifogságból, apját 1946-ban az Andrássy út 60.-ba viszik, majd Baden-Badenbe, Lembergbe, és a Szovjetunióba viszik ki 16:41 részt vettek egy könyvégetésben, és a helyi szobordöntésben, visszaemlékezik a helyi eseményekre 21:00 az egyik tanárukat elvitték, fekete szalagot húztak az emlékére, ezért viszont a kollégisták kollektív büntetést kaptak, de rajta kívül számos embert elvittek 1956 miatt 24:00 édesapja az 1956-os szerepe miatt kiment külföldre, de a családját emiatt éjjelenként zaklatták, ő pedig a származása miatt nem tanulhatott tovább 27:10 1960-ban érettségizett, több helyen próbálkozott gyári munkásként, de nem vették föl, végül televízióképcső-szerelőként alkalmazták, majd irodába kerül, ott azonban csak akkor lehetett előrelépni, ha minden héten háromszor részt vett a szemináriumon 31:04 1966 novemberétől áthelyezik, TB-ügyintézőnek, majd személyzetisnek 33:11 a rendszerváltoztatáskor nyugdíjba megy, a férje viszont ellenzéki politikus lett, a váci Független Kisgazdapárt megalakulásakor mindketten ott voltak 38:25 az önkormányzati választás után kisgazda-kereszténydemokrata polgármestere volt a városnak, a férje kisgazda önkormányzati képviselő volt 40:13 a második választás után elkezdődött a szalámizás, mindenki képviselő és polgármester akart lenni, ekkor a szocialisták nyerik a választásokat, ő pedig listáról kerül be képviselőként