Az interjúalany beszél a két világháború közötti életviszonyokról, a cselédség sorsáról (0:15), házasságáról (7:04). Bátyja dezertálásáról (12:44), az oroszok bejöveteléről (16:55) is részletesen beszél. A korszak vallási életét (21:20) és a zsidóság sorsát (26:35) is megemlíti. Beszél a mezőgazdasági munkáról és az azt kiegészítő kereskedésről (33:3).

Az interjúalany beszél családjáról (0:03), majd rátér arra, hogy Budapest ostromát egy a spanyol követség védett házában vészelte át (01:04). Szól arról, hogyan értesültek a Nemzeti Segélyakció programjáról, melynek keretében pesti fiúkat vittek le Szabolcsba (2:45), majd elmeséli az utazást, és azt, hogy húgával külön-külön családokhoz kerültek (3:28). Elmeséli, milyen kellemetlenül érezte magát az első családjánál, majd azt, hogyan került egy másikhoz, ahol szeretettel fogadták (7:45). Elmondja, milyen munkákat kellett végeznie, és azt, hogy milyen volt, mikor hazatért a családhoz a férj az orosz hadifogságból (11:20). Részletesen leírja, hogyan zajlott a faluban a földosztás (14:30), és hogyan alakultak ki az 1945-ös pártok (17:10). Szól a befogadó család református hitéről, és arról, hogy a faluban általában hogyan élték meg a holokausztot (17:57). Szól arról, milyen volt az ottani élet, és hogyan ragadt rá a szabolcsi nyelv (20:48). Elmeséli, mi történt a húgával (25:18), hogyan ért véget a program, hogyan tértek vissza Budapestre, és miként szerzett nyomdászi szakképesítést (28:40).

Az interjúalany 1921-ben született Jéken, máig itt él. Beszél családjának történetéről. Édesapja harcolt az I. világháborúban, édesanyja sokat betegeskedett. Három testvére volt. Elmondja iskolás élményeit. Reggel imával kezdték a napot, délben szünet volt. A hat elemi osztályt végezte el. (03:12) Beszél arról, hogyan élte meg a II. világháborút. El kellett bújniuk az oroszok elől. Elmondja, hogy a környéken sok zsidó élt. Beszél a környékbeli zsidók foglalkozásáról, a deportálások szörnyűségéről. A Vörös Hadsereg csak átvonult a környéken, de nem pusztítottak. (10:06) A háború után nélkülözniük kellett, a boltokban szinte lehetetlen volt vásárolni, gyakorlatilag csak abból éltek, amit megtermeltek. Beszél a Rákosi-rendszerről, a beszolgáltatásokról. Elmondja a mindennapi munka menetét, hogyan dolgoztak a földeken, hogyan tenyésztették az állatokat. (12:42) Öt gyermeke született, többségük pedagógus lett. Sikerült előteremteni a gyermekek számára a szükséges javakat a tanuláshoz. Az interjúalany is dolgozott a TSZ-ben, ahova kötelező volt beadni a földet. Úgy gondolja, hogy nem biztos, hogy jó volt a TSZ kialakítása, de ha már létrehozták, nem kellett volna szétbontani, mivel így sok föld van parlagon. Beszél a környék TSZ-einek működéséről. Hibának tartja, hogy három falut összevontak, mivel a munkások nem ismerték a másik falu földjét. (17:10) Beszél rokonságáról, a családi kapcsolatokról. A TSZ-ek feloszlása után a korábbi TSZ-elnökök saját maguknak nagy területeket osztottak ki, míg az interjúalany nem kapott semmit. (19:08) Fiatalkorában szórakozási lehetőségként csak a bálok voltak, emellett esténként közösen munkákat végeztek (fosztó), amelyek összekovácsolták a fiatalokat. (22:24) A rendszerváltoztatás az interjúalany életében nem hozott nagy változást. Gorögkatolikus, mindig is tartotta vallását, de a kommunista időkben ez nehézkes volt. (25:16) A mai fiatalok helyzetét kilátástalannak tartja. Beszél saját mindennapjainak nehézségeiről, de nem panaszkodik. (29:34)