0:00 gyermekkor, 1967-ben intézetbe került, mert a szülei osztályidegenek voltak, édesapja nemes volt, édesanyja cigány, a szülei házasságát nem nézték jó szemmel 6:15 felidézi az intézeti időket, nehéz idők voltak, a lányokat többnyire prostitúcióra kényszerítették 8:41 ő kis korában került az intézetbe, ezek börtönszerűek voltak, verték a gyerekeket folyamatosan 12:18 minden nap fél hétkor kellett kelni, általában üvöltéssel ébresztették a gyerekeket, a rendszer nem engedte, hogy jót tegyenek a gyerekekkel, a társadalom szemetévé tették őket 14:23 középiskolába nem mehetett akárhova, mert osztályidegen is, és cigány is volt, ennek ellenére akkoriban nem volt viszály a cigány és a magyar gyerekek között 18:39 kisdobos és úttörő is volt, manapság ez nagyon hiányzik a fiatalokból 20:44 a KISZ a középiskolában volt, a zenés estek voltak a legjobbak, de a politika nem érdekelte 21:11 kötelező volt a sorkatonaság számára, ahol egészségügyi katona volt, a szabályok nagyon szigorúak voltak, amelyeket minden áron betartottak, voltak Oroszországban is hat hónapot 24:23 Péli Tamás műtermében találkozott először a festészettel 26:55 később épületszobrász lett 29:04 a rendszerváltoztatás jót és rosszat is hozott, a 80-as évek több publicitást tettek lehetővé a roma művészek számára

Az interjúalany beszél születéséről, és arról, hogy gyermekkorában nagy beteg lett a mandulájával (0:00). Beszél sommás szüleiről, arról, hogy nagyapja nem szerette az urakat, és megütötte az intézőt, valamint arról, hogy miként kísérték el a szüleiket (1:35). Szól arról, hogy nagyon beteg lett a lába és mankóval kellett járnia (7:35). Egyik nap egy mellette elhaladó úri kocsin ülőket leköpött, mire az úr felvette és elküldte kórházba (10:00). A kórházban hárman aludtak egy ágyban, de gyorsan megműtötték (13:05). Szól a háború utáni jegyrendszerről, és arról, hogy lányok hajsütését vállalta piszkavassal, hogy pénzt keressen (16:52). Beszél a megszállásról, arról, hogy akkoriban gomba helyettesítette a húst, az intelligens német katonákról és az erőszakoskodó oroszokról, valamint az ukránokról. Az oroszok elől két másik lánnyal egy hordóban bújtak el (19:34). Szól arról, hogy a háború után a nincsteleneket ki akarták telepíteni a svábok helyére a Dunántúlra, ami nem nagyon tetszett a családnak, de belekényszerültek. Nagyon szomorú volt, ahogy még egy ideig ott laktak velük együtt azok, akiket kitelepítettek. De öt évvel később mindenki vissza tudott költözni a saját lakásába. Csendőr nagybátyjáról is beszél, aki bújkált a háború utáni időkben (23:57). Végül oktatásáról, művelődéséről szól, arról, hogy a párttitkár is örült annak, mennyire jól tudja az oroszt, valamint férjével való megismerkedéséről szól (31:48).

0:00 gyermekkor, családi háttér, a második világháború alatt gyerek volt, csak emlékfoszlányai vannak ebből a korszakból 1:29 a német megszállók jelenléte visszafogott volt, a nyilasokra sokkal élénkebben emlékszik 2:46 nem volt élelmiszer, jegyrendszer volt 3:20 az iskola fűtéséről a tanulók gondoskodtak, mindenki hozott magával tüzelőt, a nyilasok viszont jól éltek 6:04 édesapja 1948-ig fogságban volt, édesanyját pedig elvitték dolgozni az oroszok 9:29 a második világháborús bombázás rendkívüli károkat okozott Sopronban 10:43 az ő házukba is beszállásoltak orosz katonákat, tisztek laktak ott, ők pedig meg tudták védeni a lakókat 11:51 Győrben dolgozott 1956-ban, látta a szovjet emlékmű ledöntését 13:21 a munkájáról beszél, az Elzett gyárában dolgozott 14:09 Sopron a határsávban lévő város volt, nem mindenki kereshette fel a várost 17:50 a második világháborús óvóhelyről mesél 20:01 a külföldre utazás lehetetlen volt 24:09 tagja volt a pártnak,hogy lakáshoz jusson, de a kötelező tagdíj, és szemináriumok miatt a munkahelyén csak hátrány érte 26:14 a rendszerváltoztatás negatív hatása volt, hogy a gyárat, ahol dolgozott, bezárták 29:35 Egerben volt katona, ritkán engedték el őket