Az interjúalany mesél a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről, és arról, hogy a háború hogyan hatott ki a személyes sorsára. Beszél a helyi fegyvergyárban végzett munkájáról, és arról, hogy hogyan sikerült a munka mellett továbbképeznie magát. Elmondja, hogy hogyan zajlottak le az 1956-os események a falujában, illetve azt, hogy ő milyen tevékenységet fejtett ki a helyi munkástanácsban. 0:36--születés, gyermekkor, apja katonai szolgálata, miért nem tudott emiatt tovább tanulni, mit kellett dolgoznia, hogy a családja pénzhez jusson; 4:20--hogyan érinti őket a front átvonulása, milyen harcok voltak a környéken; 8:30--részvétele a helyi színjátszókörben; 11:00--hol dolgozik, hogyan tanul tovább a gyári munka mellett; 13:50--mi a véleménye a rendszerváltoztatásról; 14:45--mi történt a faluban az 1956-os forradalom alatt, hogyan alakult meg a helyi munkástanács, mi történt a forradalom leverése után; 19:05--mit tett a falujáért; 20:0--munkája; 22:15--hogyan sikerült elkerülnie a katonaságot; 23:50--hogyan változtak meg a régi népszokások, ünnepek, viszonya a valláshoz

Bemutatja az Alföldről származó családját (-3:23), majd beszél édesapja elhurcolásáról málenkij robotra. (-7:40) Kitér a Dunapatajon töltött gyermekkori évekre, majd a középiskolai tanulmányaira (-11:23) Visszaemlékszik az 1956-os forradalom fővárosi eseményeire. (-23:00) Beszél tanulmányai folytatásáról (esti gimnázium) és a teológiai tanulmányairól. (-31:25) Kitér arra, miért nem vitték el sorkatonai szolgálatra. (-32.30) Beszél Kecskemétre történő kihelyezéséről és lelkészi hivatásáról, majd áthelyezéséről Pécsre 1970-ben. (-35:00) Kitér a református egyház helyzetére, lelkészi feladatokra. (-39:33) Részletezi az Állami Egyházügyi Hivatal szerepét a Kádár-korszakban. (-47:28) Beszél a rendszerváltoztatás előidézte változásokról és börtönlelkészi és tábori lelkészi hivatásáról. (-49:30)

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, az ortodoxiáról és a kóservágás nehézségeiről, valamint arról, hogyan költöztek Budapestre 1927-ben, és arról, hogy amíg édesanyja élt, betartották a vallási előírásokat, pedig nem volt könnyű a fővárosban (0:20). Szól arról, hogy a Rákosi-rendszerben nehéz volt a hitet megtartani, valamint arról, hogy azért jöttek fel Budapestre, mert édesapja szakmájából nehéz volt vidéken megélni. Szól továbbá az életkörülményekről és a lakáskörülményekről (7:30). Szól családja névváltoztatásairól, valamint arról, hogy első férjét besorozták, és nem jött vissza a háborúból (14:32). Beszél a holokausztról és Szálasi proklamációjáról, valamint arról, hogy egy bombatalálat miatti ijedtségben szülte meg gyermekét, a felügyelő tiszt felesége pedig alig akarta hívni a mentőket (16:25). Szól arról, hogy népes családjából ő, három nővére és a bátyja túlélte a holokausztot, de a bátyja az utolsók között jött haza az orosz hadifogságból (24:12). Szól arról, hogy milyenek voltak az életkörülmények az 1950-es években, arról, hogy nem tapasztalt antiszemitizmust a kommunista rendszerben, és arról, hogy alapvetően szerette azt a rendszert (25:10). Beszél arról, mit gondol Izrael államról és arról, hogy 1989 előtt nem tudott kilátogatni (29:30). Végül pártbizottsági munkájáról szól, és arról, hogy életjáradékot kap a II. világháború alatti szenvedéséért (33:45).