Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, a régi értékekről (0:25), majd rátér oktatására, a tanyasi iskolára, a fegyelmezésre (5:42). Szól a leventemozgalomról és annak katonás rendjéről (10:10), majd a kiképzés gyakorlatairól (11:40). Ipari tanuló lett, cipésznek tanult, és nem lett katona (12:40). Szól világháborús élményeiről, a háború dúlásáról (16:20). Rátér az orosz katonák bejövetelére: iparosként nekik kellett dolgoznia (17:58). Szól a háború utáni nehéz helyzetről, a cserekereskedelemről, az élelmiszerhiányról, például arról, hogyan szerzett tejet a kisfiának (20:00). Szól a munkalehetőségekről, arról, hogyan került a tűzoltósághoz, aztán az építőiparba, aztán pedig különböző konyhákra élelmezési beszerzőnek (21:50). A gödöllői egyetem konyhájának dolgozott, amikor kitört az 1956-os forradalom. Erről szóló emlékeit meséli el, azt, hogyan ment haza Vácra gyalog, illetve hogyan keresték az oroszok Szuezt (24:10). Szól arról, hogy miként került a gimnáziumhoz dolgozni, és arról, hogy milyen változásokon ment át a gimnázium mindennapi élete, erkölcsei, fegyelme (30:00). Beszél arról, hogy a legjobb talán a Horthy-korszakban volt az élet (35:55). Elemzi a Kádár-korszak életkörülményeit is (38:40), illetve beszél mostani elfoglaltságairól és fiataloknak szóló üzeneteiről is (40:30).

0:00 családi háttér, szegény sokgyermekes családból származott, gyermekként bekapcsolódtak a munkába 4:00 iskolás évek 6:15 szövőnőnek tanult egy évig, később szövőnőként a szakmájában helyezkedett el 9:30 szocialista brigád, állami ünnepségek 11:04 beszél a pártról, az úttörőéletről 13:10 aki dolgozott, az jól keresett, be tudta osztani a pénzét 16:40 a szövőipar után egy bölcsödében dolgozott 18:40 családalapítás abban az időben 19:30 1956-ban látja a tankok vonulását 21:05 a téeszesítésre agitálják a helyieket, de édesapja végül csak fenyegetés hatására lép be, de a termelőszövetkezetek jól működtek 23:55 a közbiztonság jobb volt, mert volt rendőrőrs, és voltak kerülők 24:22 a csernobili katasztrófáról hallva megijedtek, 25:10 a rendszerváltoztatás élményei, a szülei földje után földmegváltást alig kaptak, a földek szétosztása után a jobb földeket előre szétosztották, a rendszerváltoztatás kilátástalanná tette a gyermekei és unokái jövőjét 28:54 a rendszerváltoztatás után a gyereklétszám csökkenése miatt a munkahelye veszélybe került, a Kádár-rendszerben sokkal több bölcsőde és óvoda volt 30:45 a hitéletet korlátozták, akik templomba jártak, azokat megfenyegették, gyerekként nem mehettek a máriapócsi zarándokútra sem

0:00 A riportalany elmondja, hogy a jugoszláviai Zomborban született. Édesapja géplakatosként dolgozott a vasútnál, majd bevonult az I. világháborúba. Beszél az édesapa munkájáról és háborús emlékeiről. 4:03 A háború után az apa hazatért, de nem akart esküt tenni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra és így csak alkalmi munkákat tudott vállalni. Elmondja, hogy miként élte meg a család az anyaországtól való elszakadást. 7:18 Szól arról, hogy miként változott az életük a magyar csapatok bevonulása után. 9:55 Hangsúlyosan beszél arról, hogy a család az orosz csapatok bevonulása előtt elmenekült Zomborból. 1944 novemberében értek Pécsre, ahol elhurcolt zsidók lakásaiban helyezték el a menekülteket. A front közeledtével továbbutaztak Körmendre. 14:50 Körmenden több bombázást éltek túl, majd a MÁV alkalmazottakkal nyugatra indultak, de Szlovéniában elakadt a szerelvény. Partizán fogságba estek és gyalog tértek haza. 28:25 Pécsett telepedtek le, de nem maradt semmijük, az édesapát B-listázták, ezért a gyerekeknek szakmát kellett tanulni. Szól arról, hogy egy koncentrációs tábort megjárt zsidó kárpitosnál lett inas. 33:20 Az ’50-es években titkolnia kellett származását. 1954-ben sikerült kiváltania az ipart és Pécs-Vasason nyitott műhelyt, ahol a szénbányászok voltak a legfontosabb megrendelői. Szól arról, hogy az 1960-as évek végén a növekvő adóterhek miatt vállalatnál helyezkedett el. 42:00 Végezetül a nyugdíjba vonulása előtt ellátott munkahelyi funkcióiról szól.