0:00 A riportalany elmondja, hogy a jugoszláviai Zomborban született. Édesapja géplakatosként dolgozott a vasútnál, majd bevonult az I. világháborúba. Beszél az édesapa munkájáról és háborús emlékeiről. 4:03 A háború után az apa hazatért, de nem akart esküt tenni a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságra és így csak alkalmi munkákat tudott vállalni. Elmondja, hogy miként élte meg a család az anyaországtól való elszakadást. 7:18 Szól arról, hogy miként változott az életük a magyar csapatok bevonulása után. 9:55 Hangsúlyosan beszél arról, hogy a család az orosz csapatok bevonulása előtt elmenekült Zomborból. 1944 novemberében értek Pécsre, ahol elhurcolt zsidók lakásaiban helyezték el a menekülteket. A front közeledtével továbbutaztak Körmendre. 14:50 Körmenden több bombázást éltek túl, majd a MÁV alkalmazottakkal nyugatra indultak, de Szlovéniában elakadt a szerelvény. Partizán fogságba estek és gyalog tértek haza. 28:25 Pécsett telepedtek le, de nem maradt semmijük, az édesapát B-listázták, ezért a gyerekeknek szakmát kellett tanulni. Szól arról, hogy egy koncentrációs tábort megjárt zsidó kárpitosnál lett inas. 33:20 Az ’50-es években titkolnia kellett származását. 1954-ben sikerült kiváltania az ipart és Pécs-Vasason nyitott műhelyt, ahol a szénbányászok voltak a legfontosabb megrendelői. Szól arról, hogy az 1960-as évek végén a növekvő adóterhek miatt vállalatnál helyezkedett el. 42:00 Végezetül a nyugdíjba vonulása előtt ellátott munkahelyi funkcióiról szól.

0:00 bemutatkozás, családi háttér, gyermekkor 4:11 mesél Trianon hatásairól a mindennapokra, az iskolában is elmondták a magyar Hiszekegyet, a világháború kettős érzéssel töltötte el őket: reménnyel a revízióra és unszimpátiával a németekkel szemben 6:13 a német bevonulást passzív tüntetéssel fogadták, másnap nemzeti szalaggal tiltakoztak 7:00 Budapest ostroma idején már tudták, hogy be fogják hívni a még be nem hívott korosztályokat, őt is leventeként vitték ki Németországba, meneteltették őket zsidó elhurcoltakkal is 12:57 a hadifogságban alig élelmezték őket, így mindenünnen próbáltak élelmet szerezni, 1946 májusában értek haza 16:46 felidézi a pápai reformátusoknál eltöltött időket 19:19 a teológián folytatta tanulmányait, mert távol akart maradni a rendszertől, de a református teológiát is be akarták zárni 22:19 a teológia bezárása miatt Budapestre utazott, hogy beiratkozzon, közben pedig a kormány szóvivője azzal magyarázta Pápa és Sárospatak bezárását, hogy az ottani tanulók beiratkoztak Budapestre és Debrecenbe 25:11 a teológus-hallgatók találkozását a Szabadság-szobornál tartották meg, megbeszélendő a tiltakozás formáját 27:33 elutaznak Pápára, felkeresik a pápai püspöki hivatalt, memorandumot nyújtottak be a teológia bezárásával kapcsolatban, de a püspök megtiltotta a tüntetést 33:09 a Pesten maradt diákok elhatározták, hogy megpróbálják felvenni a kapcsolatot a patakiakkal 39:27 szerdán már Pápáról mindenki visszautazott Pestre, a tüntetés hamar feloszlott, megfenyegetik őket az ÁVH-val 43:05 az akció eredményeképpen őt kicsapták a teológiáról 44:35 1997 szeptemberében rehabilitálták

Az elbeszélés.Dunai hajózás történetével kezdődik. Az interjúalany beszél magáról, hajós édesapjáról, a család állandó vándorlásáról (0:16), arról, hogy emiatt szinte mindig magántanuló volt (1:51), édesanyja korai halála utáni életükről, nevelőanyjukról (3:53), visszatér a tanulmányaira (9:07), majd beszél a második világháború időszakáról (10:29), a kolozsnémai nyilas bíróról, aki a nyilas hatalomátvétel után totális mozgósítást rendelet el (13:20), második világháborús katonai élményeiről (14:52), a katonai egységének izgalmas németországi emlékeiről (16:03), koncentrációs táborba való szállításáról, ottani élményeiről (35:03), az 1956-os forradalomról, és a MUK-ról (41:21).