Az interjúalany alapvetően az 1950-60-as évekről beszél. Mesél a katonaságról, és a helyi TSZ-ben, illetve a makói fegyvergyárban végzett munkájáról. Szól az 1945-ben Makóban feltárt tömegsír kiásásának körülményeiről is. 0:11--születés, szülők, iskolái, édesapja halála; 2:20--milyen mezőgazdasági munkákat végzett; 3:10--házassága; 3:57--katonaemlékei; 6:16--munkája a TSZ-ben és a makói fegyvergyárban, hogyan próbálnak meg boldogulni a Rákosi-korszakban; 10:10--sógora disszidálása; 12:3--a beszolgálatatások, hogy éltek a beszolgáltatások idején; 14:0--munkája a fegyvergyárban; 17:28--a háztájizás 19:50--hogyan éltek az 1970-es években, az 1970-es nagy árvíz; 21:8--véleménye a rendszerváltoztatásról; 22:10--milyen volt a fiatalkorában az oktatás; 23:39--emlékei a II. világháborúról

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

Az interjúalany 1924-ben született Debrecenben. Jómódú családba született, így a kommunista hatalomárvétel után osztályidegennek nyilvánították, fia ezért nem mehetett egyetemre. Visszaemlékezik diákéveire, a középiskolát is elvégezte. A gazdasági világválság az interjúalany családjának anyagi helyzetére is rossz hatással volt. Földön dolgozó munkásaikat csak nehezen tudták kifizetni. (05:20) Beszél a II. világháborúról. A német megszállás után lett különösen nehéz a helyzet a rekvirálások miatt. A szükséges árucikkeket csak feketén lehetett beszerezni. Az iparban dolgozott, jól keresett, de nem tudta elkölteni. (08:24) 1944. március 19-e után bezárták az iskolákat, színházakat. Utána elkezdődtek a bombázások. A légiriadók idegileg is kikészítették a lakosokat. Rengeteg vasúti szerelvény érkezett a keleti frontról sebesültekkel megrakva. Megemlíti az 1944. október 15-i Horthy rádióbeszédet, de tévesen emlékszik annak tartalmára, nem a leventéket hívták be szolgálatra, hanem ekkor zajlott a kiugrási kísérlet. (13:04) Elmondja, hogyan sikerült az oroszoknak sokszori próbálkozásra megszállniuk Debrecent. A szovjet katonák többsége részeg volt és sok volt közöttük az ázsiai. Sok nőt megerőszakoltak, még az idősebbek közül is. Beszél arról, hogy a bombázások következtében melyik épületek semmisültek meg. A lakosoknak sokszor egész nap az óvóhelyen kellett tartózkodniUK, számos esetben a katonák tisztították meg a kijáratokat a törmelékektől. (33:30) A lakosok nagy része a Dunántúlra próbált menekülni, akár gyalog is, mert féltek a bombázásoktól és remélték, hogy a Vörös Hadsereg megáll a Tiszánál vagy a Dunánál. Az orosz bombák kisebbek, de hangosbbak voltak, mint az amerikaiak. (35:06) Debrecen ostroma 1944 szeptemberében kezdődött. Amikor a németek már tudták, hogy nem tarthatják tovább a várost, felgyújtották az élelmiszerkészletek nagy részét, nehogy az oroszok megkaparintsák, de ezzel a civil lakosságot hozták még rosszabb helyzetbe. (36:10) A háború után nem rendeződtek a viszonyok. A jegyrendszer miatt a lakosság nyomorgott. Sokakat internáltak, a "csőcselék" elvette a tehetősebektől a lakásukat, vagyonukat. (39:02) Mivel az interjúalany családja a jómódúak közé tartozott, féltek, hogy őket is internálják, de végül szerencsésen megúszták. Elmondja, hogy a család barátaitól informálódtak a Hortobágyra internáltak helyzetéről. A család nehéz helyzetbe került azért is, mivel az egyik rokon nyugatra disszidált. Szinte senkit sem vettek fel az egyetemre, jó munkahelyekre "osztályidegenség" miatt. (45:18)