0:00 családi háttér, gyermekkor, a szülei beszélték a romani nyelvet, a házasságukról sokáig nem volt papírjuk, mivel ennek a cigány közösségben nem volt értéke 5:40 édesapja a gázműben dolgozott, és hozzájutottak a cs-lakás program keretében egy családi házhoz 7:21 ezek a cs-lakások nem voltak ugyanolyan komfortúak, mint egy normál lakásnak (cs-lakás: csökkent értékű lakás) 9:01 a telepről elköltöző romák azonban segítő hálózat nélkül nem tudtak beilleszkedni, ami feszültségeket okozott 11:37 mesél a helyi, Mohácsi úti telepről, az ott élő emberek nem tudták felújítani a lakásokat 13:46 a nagyszülők közül a nagypapa Jugoszláviából költözött át, mesél az általa ismert családi régmúltról, arról is, hogy különböző észak-európai országban élnek rokonai, akikkel romani beszélgetett 18:19 a cigány házassági szokásokról mesél, és a többségi társadalom erről alkotott képéről 25:48 őt a továbbtanulásra az osztálytársaitól kapott plusz élmények segítették 28:07 szakmunkásképzőbe járt, leérettségizett 29:21 mesél az úttörő életről 31:34 édesapja nem kényszeríti rá később a házasságot, a lányok a hagyományos lánykérés alkalmával a férje kiválasztásában nincs szerepe 35:51 az egyetemre jutásról mesél, munka mellett levelezőn tanult, majd ezt követte az egyetem gyes mellett 43:11 később az egyetem mellett dolgozott 43:55 a rendszerváltoztatás nagyon negatívan érintette a magyarországi cigányokat, mert nincs rendszeres jövedelmük, eltűnt a kiszámíthatóság az életükből, és ezzel párhuzamosan a cigányok megítélése radikálisan leromlott, a többségi társadalom a cigányokat tekintik bűnbaknak

Az interjúalany 1947-ben született Budapesten, Angyalföldön. Hatan éltek egy kis lakásban. Apja szerszámboltot vezetett, anyja házatartásbeli volt. Gyermekkora boldog volt. (01:30) Beszél iskolai élményeiről. Váltakozva délelőtt vagy délután járt fiúiskolába, szombatonként is. Kortársaival sokat játszott az utcán, grundokon, a Dunaparton. (04:02) Vallásos neveltetést kapott, ministrált, sokat beszélgetett papokkal. (07:08) Részben a rendszer keménysége miatt sosem politizált. Korán meg kellett tanulnia, hogy nem mondhatja ki a véleményét és nem vállalhatja nyíltan vallásosságát. (10:02) Beszél azállamosításról, hogyan zajlott le először a nagy gyárak, majd a legkisebb üzemek elkobzása. A családtól is elvették a boltot. 1955-ben visszakaphatták volna, de mivel az állam "fejlesztett", így több mint 38.000 Forintot kellett volna fizetniük. A családfő havi bére ekkor 220 Forint volt, így "önként" lemondtak a boltról. (12:06) 9 éves volt az 1956-os forradalom kitörésekor. Édesapja félt a megtorlásoktól, így nem vett részt az eseményekben. Gyerekként sok lőszert szedett össze. A Vörös Hadsereg bevonulása után az orosz kiskatonák többsége jó indulatú volt a gyerekekkel. Almát adtak nekik, közben a Suezi-csatornát keresték. (15:58) A család nyugatra akart szökni, de valaki besúgta őket. A határ előtt elkapták a családot, néhány napra bezárták őket, de később sem beszélhettek erről. (16:56) Az interjúalany vendéglátósnak tanult, ebben a szakmában külföldön is sokat dolgozott (Bécs, Stuttgart, Berlin). Szabadidejében utazni csak a szocialista országokba tudott. (18:32) Vendéglátósként keveset szórakozott, inkább szórakoztatott. Több klub volt, amelyekben a fiatalok jól érezhették magukat. (20:24) A rendszerváltoztatás ideje alatt részt vett egy nagyobb tüntetésen. A tömeg felszabadultan, vidáman vonult a tévészékház felé, ez felejthetetlen élmény számára. (21:44) Nem tudja, hogy valóban megtörtént-e a rendszerváltoztatás, az általa várt változások nem mentek mind végbe. De örül annak, hogy az állások kiosztásánál már nem a Párttté az utolsó szó és szabadon belekezdhetett több vállalkozásba is. (23:18)

Az interjúalany az 1940-es évektől a rendszerváltozásig terjedő anyagot mutatja be egy teológus hallgató, majd evangélikus lelkész szemével. Az első tíz percben bemutatja a háború előtti falusi közösségi életet, a lelkészi hivatás szerepét a falu életében. A 10. perc után beszél a szovjet megszállásról, a Fót mellett húzódó frontvonalról, a háború mindennapjairól. Beszél a kommunista pártnak az egyházakat korlátozó renddelkezéseiről, az iskolák államosításáról. Személyes emlékeit meséli el Nagy Imrének 1956. október 23-án a parlament előtt elmondott beszédéről. Az interjú utolsó harmada a Kádár-korszak egyházi életét mutatja be, elemzi a rendszerváltoztatás hatásait napjaink evangélikus egyháza szempontjából.