Az interjúalany beszél fiatalkoráról, szüleiről, testvéreiről, polgári és politikai iskolai éveiről. Mesél a Kodak gyár 1944. december 5-ei szovjet bombázásáról, az áldozatokról és a károkról. Említést tesz a váci zsidóság deportálásáról, valamint a váci kórház elnevezésének történetéről. Végül szól a Kodak gyár és a váci ipar sorsáról. 00:29--gyermekkor, szülők, iskolák 3:37--továbbtanulás, munkahelye a váci Kodak gyárban, családja 6:40--nyugdíjazása 7:50--a váci ipar a szocializmus évtizedeiben 8:46--a bombázásokról őrzött emlékei 15:54--mi volt a bombázás előzménye, miért történt a bombázás 17:55--mit dolgozott a Kodek-gyárban; milyen volt a Kodak-gyár 20:27--emlékei a zsidók deportálásról 22:58--emlékei a váci kórházról 25:45--jelentősebb emberek a Kodak gyárban 30:55--a Kodak-gyár eladásának és Forte gyár beindításának története, a váci ipar megszünése

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, az akkori idők megélhetési körülményeiről (0:20), majd rátér az üveggyári munkára, az üzemi balesetekre és a miskolci ipar kiépítésére (4:00). Szól oktatásáról, az egyházi iskolák államosításáról, valamint arról, miért számított osztályidegennek és ezt hogyan tudta mégis kikerülni (08:40). Szól a kulturális élet megélénküléséről 1953 és 1956 között, a korábban reakciósnak tartott Szabó Lőrinc miskolci előadóestjéről (13:42). Beszél az 1956-os forradalom miskolci eseményeiről, a jó kezdeményezésről, de az ávósok meglincseléséről is, valamint arról, hogy egy anyuka még mutogatta is a fiának a holttesteket (18:50). A megtorlást is említi, így például Nagy Attila költő ítéletét és börtönbüntetését (21:50). Mesél egyetemi éveiről, a gyermekvállalásról és a továbbtanulásról (22:26), majd népművelői munkájáról és eredményeiről, illetve arról, hogyan lett szakfelügyelő (25:00). Visszatér 1945-ös élményeire, a cserekereskedelemre, a pincében való bujkálása (34:42). Végül arról is szól, hogy a lakásukban elszállásolt román pilóták a királyuk fényképét állították ki, valamint arról, hogy az egyik pilótának amputálni kellett a lábát (36:14).

Az interjúalany beszél II. világháborút illető családi emlékeiről, különös tekintettel a német és orosz katonák viselkedése közötti különbségekre (0:00). Rátér apósa hadifogsággal kapcsolatos emlékeire, kitérve a magyar és német foglyok helyzetének különbségeire (04:24). Beszél az 1956-os forradalomról, ahogy fiatalon az ávósok elfogását látta, illetve kifejti nézeteit a forradalomról (07:00), majd összehasonlítja az akkori tömeget a 2006-os budapesti események szereplőivel (12:40). Értékeli Kádár János személyét (14:20), beszél tanulmányairól (15:48). Szól a Kádár-korszakban lezajlott életszínvonal-emelkedésről, saját körülményeinek javulásáról, építkezéséről, megélhetéséről, valamint a művelődés lehetőségeiről (18:05). Szól a rendszerváltoztatásról, és arról, mennyiben köszönhető a békés átmenet a reformkommunistáknak (21:30). Végül az 1956 utáni szövetkezetesítésről és annak hibáiról beszél (23:14).