A református lelkipásztor interjúalany 1932-ben született Adásztevelen (Veszprém megye). Beszél családjáról, két lánytestvére született, szülei, testvérei és ő maga is pápai református diákok voltak. 1957-ben házasodott, 2 gyermeke van. (03:06) Az interjúalany Adásztevelen kezdte elemi iskoláját, majd Pápán folytatta. (04:24) Beszél arról, milyenek voltak a család életkörülményei a '30-as, '40-es években. Apja volt a falu lelkésze, szerény körülmények között éltek. A járandóság elsősorban nem pénzbeli volt. (06:20) A II. világháborúból nem sokat látott. Az orosz megszállás idején egy lelkészcsalád lakott náluk, akiknek az otthonát elpusztította a front. A szomszéd falu lelkészét a szovjet katonák lelőtték. (10:14) 1945 után annyiban változtak az életkörülmények, hogy nem tudták már kiegészíteni a lelkészi járandóságokat. (11:30) Beszél a Pápai Kollégiumban töltött éveiről, tanárairól, az oktatásról. (17:46) Elmondja, hogy miért az egyházi hivatást választotta. Megemlíti az iskolában folyó kulturális életet. Azért döntött a pápai teológia mellett, mert itt egyszerre gyakorolhatta a lelki életet és folytathatta a kulturális tevékenységeket is. (21:52) Beszél arról, hogyan tiltakoztak 1951-ben a debreceni és a pápai teológia bezárása ellen. El akarták érni az egyházkerületi ülés összehívását, amely megmenthette volna az iskolát. (29:32) Az ÁEH attól félt, hogy a tiltakozók külföldre akarnak szökni. Visszarendelték a tiltakozókat azzal az ígérettel, hogy nem lesz semmilyen retorzió, azonban később mindenkit megróttak, egyeseket börtönbe zártak. (32:14) 1956-ban szombathelyi segédlelkész volt, a forradalom alatt részt vett az utcai felvonulásokban. A forradalom leverése után a vezetőket elkapták és kínzásokkal próbálták őket rávenni terhelő vallomások tételére, de erre nem voltak hajlandók. Az interjúalany átvészelte a megtorlásokat. (39:14) Elmondja milyen volt a Kádár-rendszer kapcsolata a református egyházzal. 1957 és 1977 között Kőszegen volt lelkész. Nagyon nehéz időszak volt ez mind anyagilag, mind a pasztoráció terén, hívei közül sokakat meghurcoltak vallásosságuk miatt. (42:20) A rendszerváltoztatást módszerváltásnak nevezi. Beszél az egyházi iskolák visszaszerzéséről. (45:16) A mai fiatalságnak azt üzeni, hogy tanuljanak nyelveket és legyenek büszkék iskoláikra. (46:00)

Az interjúalany mesél fiatalkoráról, melyet a II. világháború idején Németországban töltött. Beszél arról, hogy hogyan próbált meg a háború végén hazajutni Jugoszláviába, és hogyan ragadt mégis Magyarországon. Elmondja, hogy kik segítették meg itt, hogyan tud kilátogatni végül Szerbiába és hogyan állt a saját lábára. 0:38--születés, család, szülők munkája 1:57--általános- és középiskolás évei, melynek egy részét Salzburgban tölti 3:40--II. világháborús élményei, emlékei az orosz megszállókról 5:51--mit csinált a II. világháború alatt Németországban, milyen munkát vállal 11:50--hogyan próbál meg a háború végén hazajutni Jugoszláviába, milyen viszontagságok érik az úton, miért ragad végül Magyarországon 18:40--milyen segítőkre lel itt, hogyan próbál meg útlevelet szerezni Jugoszláviába, és hogyan utasítják el a kérését 26:00--hogyan kapja meg végül az útlevelet és hogyan jut el Jugoszláviába, miért jön mégis vissza 34:52--hogyan költözik Budapestre, és hogyan áll végül a saját lábára

Az interjúalany röviden beszámol tanulmányairól, majd áttér az intézethez kerülésének körülményeire, a kezdeti nehézségekre, az intézeti oktatás jellegére, és annak változásaira (0:33), pedagógiai módszereire (6:55). Elmeséli, hogyan mentett meg egy intézeti növendéket a börtöntől, aki kompromittálódott az 1956-os eseményekben (8:47). Elmondja, hogyan bújtattak a diákok egy lánynevelő intézetből szökött lányt 11 napon át (11:02), majd röviden kitér a Gyógypedagógiai Főiskolán szerzett tapasztalataira, és apja nevelési alapelveire (18:25). Beszél arról, hogy Erdélyben töltött gyerekkorában román iskolába járt, ezzel kapcsolatban kifejti a beás cigányokkal kapcsolatos elméletét (21:04). Elmondja, mivel foglalkoztak szabadidejükben a gyerekek, valamint, hogy mi történt velük az intézetből kikerülve (25:25). Kitér a fegyelmezési és jutalmazási módszerekre (29:46), arra, milyen kapcsolatot ápolt az intézetben végzett diákokkal, és felsorolja, milyen szakmákat tanítottak (35:07). Végül megemlíti, hogy már a rendszerváltoztatás előtt is voltak már jobboldali növendékeink, a rendszerváltoztatás után pedig bevezették a vallási oktatást az intézetben, és sokan önként elkezdtek templomba járni (36:33).