Az interjúalany beszél opera és színház karrierjének kezdetéről (0:08), majd arról mi indította erre a pályára, és hogy lett az Opera társulatának tagja (1:30). Szól arról, hogy a Kolozsvári Színház munkatársa lett Erdély visszacsatolása után, s ekkor a magyar kormány mindent a rendelkezésükre bocsátott, valamint szól az erdélyi nemességről, például Bornemissza báróról (5:35). Hozzáteszi, hogy a fiatalok már nem tudnak arisztokratákat játszani a színpadon, mert nem találkoznak velük az életben sem, de régen ez másként volt (8:38). Szól a nemzetiségi feszültségek hiányáról, valamint az 1944-es megnyitóról, amin Hóman Bálint is tiszteletét tette (13:05). Szól arról, hogyan készült szerepeire (15:28), majd arról, hogyan kezdte újra karrierjét Debrecenben. Elmeséli, hogyan csókolta meg a játék közben egyik tanárnője, mikor még statiszta volt (17:36). Szól a szocialista fordulatról és a színházi élet megbénulásáról (21:08), majd arról, hogyan alakult meg és bővült a társulat (24:10). Beszél Soós Imréhez és Mensáros Lászlóhoz fűződő kapcsolatáról, a kettő személyiségéről (27:30). Beszél az 1956-os forradalomról (30:00). Végül kedvenc szerepeiről, nyugdíjba meneteléről és további munkájáról szól (35:00).

Az interjúalany 1931-ben született Zalaszabaron. Beszél gyermekkoráról, családjáról. Parasztcsaládból származik, gyermekkora jó része is munkával telt. Beszél a mindennapi életről. (05:20) Elmondja emlékeit az iskoláról. Tanulás mellett is dolgoznia kellett. Polgári iskoláját Keszthelyen fejezte be. (07:30) A jegyzőségen kezdett írnokként dolgozni. 1950-ig ebben a munkakörben dolgozott, majd földszövetkezeti ügyvezető lett rövid ideig. Feketevágás be nem jelentése miatt fegyelmivel kirúgták. (10:02) Szülőfalujában kezdett újra dolgozni kubikosként. (13:22) Beszél sorkatonai szolgálatáról. Tiszti rangban szerelt le. Szerették volna, hogy tovább szolgáljon, de erre nem volt hajlandó. (19:30) Csepeli csőgyárban kezdett dolgozni, de hamarosan visszatért a Néphadsereg kötelékébe. Később újra visszatért szülőfalujába, ahol postás lett. (22:26) Az 1956-os forradalom kitörésekor Budapesten volt továbbképzésen. Elmondja emlékeit az eseményekről. (25:40) 1959-ben lett postamester Szepetneken. Beszél munkájáról. 1960-tól műszerészként is dolgozott. (27:46) Beszél arról, milyenek voltak postamesterként az életkörülményei a Kádár-korszakban. Mozigépészként is dolgozott. (32:50) A moziműsort is befolyásolta a politika, arányaiban meg volt szabva hány szovjet, magyar, "keleti" és "nyugati" filmet kell vetíteni. (37:16) A postai munkában is szerepet játszott a politika: A lapeladások mértékét is a "Párt" határozta meg. (39:04) A faluban kialakult egy értelmiségi baráti kör, amelynek az interjúalany is tagja volt. (42:24) A II. világháború végén el akarták vinni katonának, de a szülők nem engedték, hogy a nyilasok elvigyék a helyi gyerekeket. (43:58)

Az interjúalany beszél családjáról, II. világháborús emlékeikről, kitelepítésükről (0:26). Rátér az oktatásra (06:18) és az úttörőmozgalomra (08:22), valamint felidézi a csillebérci táborban töltött tanulmányi jutalomútját (10:15). Szól arról, hogy egy tanulmányi feladat keretében megkeresett egy 1919-es partizánt (14:38), majd az orosz tagozatot írja le (20:05). Beszél a szórakozási lehetőségekről (24:34), az építőtáborokról (29:22), valamint az érettségiről (34:55).