0:00 családi háttér, iskolai tanulmányok, Állatorvostudományi Egyetem, 1978-tól volt Nagykállón hatósági körzeti állatorvos 3:42 gyerekként érte a TSZ-szervezés, az édesapja belépett, mert az ötvenes években munkaszolgálatos volt kulákként, és nem akarta ugyanennek kitenni a gyerekeket is, később sem szívesen beszéltek erről az időszakról 10:27 az állattenyésztés fellendül a térséghez, ezért kellettek az állatorvosok, az édesapja állatorvos lett 20:18 elmesélte, hogy a történelemórán a ’49-es világosi fegyverletétel kapcsán az igazgató nem értett egyet a történelemtanár eseményértelmezésével 22:00 az egyetemi évek alatt ugyan volt Szabad Európa Rádió, de kevésbé volt jellemző az, hgoy hallgatták 22:56 Nagykállóban kezd el dolgozni egy váratlan lehetőség kapcsán 23:57 1983-ban tudott először külföldre utazni, megnézték a zeltwegi Forma-1-es futamot, másnap a rendőrségre hívatták kihallgatni a TSZ-elnöke kapcsán 30:37 Részt vesz a Független Kisgazdapárt helyi szervezetének megalakításában, az FKgP jól szerepelt a kállói választásokon 34:21 kisgazdák lévén a reprivatizációt támogatták, mesél a kisgazdapártról és a szerepéről 37:45 ő lesz a megyei főállatorvos 1998 decemberétől, 2001 után felkérik Torgyán József utódjának, és 2002-ig ő lesz a miniszter, beszél erről a korszakról, és az oroszországi útjáról 52:19 miniszteri korszaka után visszakerült állatorvosnak

Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).

Az interjúalany beszél családjáról (0:06), a második világháború alatti bombázásokról, óvóhelyről, a szovjet megszállásról, a katonák viselkedéséről, az általuk okozott anyagi veszteségekről (1:17), az iskolás éveiről, külön kiemelve a hittanoktatást, az akkor uralkodó vallásos szemléletet (9:48). Részletezi a zsidók deportálásával kapcsolatos emlékeit, valamint a falusiak helybeli zsidókkal való kapcsolatát (13:04). Megemlíti a háború utáni földosztást, a dohánytermelés prioritását a helyi közösség életében (16:31), a mezőgazdaság kollektivizálásának hatását a közhangulatra (17:40), majd ismét kitér a vallási élettel, a hit gyakorlásával kapcsolatos szokásokra (19:01), a TSZ-ben végzett munkára, és a háztáji gazdaságokra, megemlíti a beszolgáltatásokat (20:04), saját, munkával kapcsolatos élményeit (24:03), végül az 1967-ben felépített házuk felépítésének körülményeiről mesél (28:42).