Az interjúalany beszél családjáról (0:13), majd a II. világháborúról való emlékeiről, a bombázásokról és az orosz katonák viselkedéséről (1:58). Külön szól édesapja amerikai hadifogságáról (06:00), és arról, hogy nem ismerte meg, mikor végül hazatért (08:05). Beszél oktatásáról, az orosz nyelv tanulásáról, az úttörőmozgalomról és a szabadidőről (9:24). Rátér az otthoni segítségre, a mezőgazdasági munkákra (14:50). Beszámol a "kötelező vetésekről", ahogy az 1950-es években az országban nem honos növényeket akartak meghonosítani, majd szól a mezőgazdaság terrorizálásáról (17:45) . Külön megemlékezik a szégyentáblákról, és arról, hogy Nagy Imre miniszterelnökségével mindez véget ért (20:08). Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, arról, hogy nővére könnyebben megsebesült, mikor a forradalmárok a fegyverüket tisztították. Mikor meglátogatták a kórházban, látták, hogy az orvosok kicserélik a betegek kórlapjait, hogy megtévesszék a hatóságokat (22:35). Szól a TSZ-ek megalapításáról (26:42), majd arról, milyen nyomokat hagyott az emberekben a traktorosnők képzésének kampánya (29:42). Beszél munkahelyeiről (30:26), és arról, hogyan szerzett farmernadrágot egy német ismerősétől (34:00). Végül a szocialista munka hanyatlásáról (35:45) és a Gazdasági Munkaközösségek 1980-as évekbeli megalakulásáról szól (38:28).

Az interjúalany 1930-ban született Törökszentmiklóson. Visszaemlékezik életére. Beszél arról, hogyan élte meg a lakosság a II. világháborút a német megszállás (1944. március 19.) után. (01:44) Az interjúalany gimnazista volt ebben az időben. Beszél az iskoláról. 1944-ben a tavaszi szünettel a háború miatt befejezték a tanévet. (03:00) Beszél az első bombázásokról. (06:06) Beszél a szovjetek megérkezéséről, a Duna partján kialakult harcokról. (08:22) 1944. december 4-én jutottak át az oroszok a Dunán. A szomszéd pincében kellett a családnak bujdosnia, ez idő alatt teljesen kifosztották a házat. Beszél a szovjet megszállás után kialakult körülményekről. A családfő malomban dolgozott, nehezen sikerült újraindítani, az oroszok már fenyegették az ott dolgozókat. (14:42) Egy orosz tisztet költöztettek a családhoz, ő visszatartotta a részegen randalírozó katonákat. A tiszttel együtt ünnepelték meg a Karácsonyt. Később újabb tisztek érkeztek. Amikor a tisztek nem voltak a házban, a közkatonák zaklatták a családot. (18:44) Budapest ostroma után lassan újraindult az iskola. Elmondja, milyen volt a rommá lőtt Budapesten élni, tanulni. (27:22) A kommunista hatalomátvételig volt pár nyugodt év, de már lehetett látni, hogy mi fog történni. A család vallásos volt, malmuk volt, így osztályidegenné váltak. A családfőt letartóztatták, a népbíróság teljes vagyonelkobzásra ítélte, hogy elvehessék a malmot. (30:50) A családnak már nem volt pénze, hogy fizesse az interjúalany tanulását, de maradhatott, mivel az egyházi iskola állta a költségeket. Elmondja, hogyan zajlott 1948-ban az iskola államosítása. (33:40) Mivel osztályidegen volt, nem mehetett egyetemre. Fizikai munkákat kellett vállalnia, de "származása" miatt sok helyről kirúgták. (37:36) A tanárhiány miatt később képesítés nélküli tanító lehetett. Részletesen beszél pedagógusi munkájáról. Be szerette volna fejezni, de férje meghalt, így maradt állásában. Később egyházközségi irodai adminisztrátor lett. 2006 óta nyugdíjas. (42:04)

Az interjúkészítő nagypapája meséli el életét, a szocializmus hétköznapjait, 1956-os forradalom történéseit és a Kádár-rendszert, valamint a rendszerváltoztatást.