00:00 - Családja 00:50 - II. világháború sérelmei 07:35 - Rákosi-rendszer 09:14 - Téeszesítés 13:28 - Gyapottermesztés 15:28 - '56-os forradalom 17:07 - Gyermekkor 21:31 - A keserves '60-as évek 25:13 - '70-es árvíz 27:40 - A rendszerváltoztatás következményei

Az interjúalany beszél a háborúban töltött gyermekkoráról, a vele találkozó orosz katonák kedvességéről (0:10), majd arról, hogy apját viszont elvitték málenkij robotra (3:10). Szól arról, hogy a háború egy szakaszában zabrálások és fosztogatások kezdődtek a polgári lakosság körében is. Mivel lakásukat bombatalálat érte, lejjebb költöztek, egy elhagyott zsidó tulajdonba, majd leköltöztek vidékre (4:02). Beszél a Leányfalun töltött időről és arról, hogyan semmisült meg a babaháza az egyik támadásban (8:00). Visszatérhettek Budapestre, de rögtön kaptak társbérlőt is (10:00). Szól a szétlőtt Budapest közlekedéséről, a csónakokról és a pontonhídról (11:11). Szól beiskolázásáról és arról, hogy rögtön úttörő lett, ahol jó barátságba keveredett a csoportvezetővel, Rákosi Tamarával, aki Rákosi Mátyás rokona volt (12:52). Szól arról, hogy Rákosinak minden örs, szövetkezet és más csoport ajándékokat adott a születésnapján, amit kiállítottak a Népművészeti Múzeumban (17:20). Beszél az úttörőmozgalom különböző szervezeteiről, az úttörővasútról, úttörőrendőrségről (18:50). Elmeséli, hogy a Sztálin halálára rendelt néma csendben majdnem elnevették magukat. Édesapja bekerült az egyik minisztériumba, ezért sok kiváltságban részesülhettek és pl. külön boltba járhattak vásárolni (21:42). Beszél akkori külföldi utazásáról, és arról, hogy Rajk újratemetése olyan felzúdulást keltett a határon is, hogy bármit be lehetett hozni elvámolás nélkül (24:15). Szól 1956-os emlékeiről. Az első tüntetésekre ő is kiment megnézni és szétvált a húgától. Otthon sokáig várták a húgát, ő pedig gyorsan lefeküdt, mert kezdett rájönni, hogy ebből baj is lehet (28:55). Szól arról, hogy ismét sorban kellett állni az élelemért, és az egyik pesti srác belelőtt a sorba. Ezért elítéli, ha az 1956-os hős gyerekeket emlegetik (38:10). Végül november 4-éről beszél és Mindszenty József rádióüzenetéről, amiben a földrendszer visszaalakításáról hallotta beszélni. Ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a forradalom mindenképp elbukik (39:20).

Az interjúalany beszél családja váci származásáról, nagyszülei életkörülményeiről, a járványokról, illetve a dzsentrivilágról és a polgárosodásról (0:10). Röviden kitér olaszországi kiállítására a rendszerváltoztatás után (6:00). Beszél II. világháborút illető emlékeiről, a német katonákkal való kapcsolatról (9:00), külön szólva az angol-amerikai bombázókról (12:34). Beszél a cserkészetről (12:23), kitérve annak két világháború közötti politikai céljaira (18:20) és 1945 utáni ellehetetlenítésére (19:45). Beszél az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, az emlékmű ledöntéséről (21:02), a munkástanácsok megválasztásáról és saját szerepéről (24:00). Szól a váci rádió működtetéséről (27:48), az oroszok bejöveteléről, a MUK mozgalomról, és saját illegális működéséről (29:28). Felidézi Brusznyai Árpád működését, elmondja, miként lett tanú a házkutatásnál, illetve hogyan ítélték halálra a forradalmárt (32:40). Elmeséli, hogy őt is kihallgatták, és megpróbálták beszervezni (35:18). Végül rövid kitér a Kádár-korszak végének eseményeire, és elmeséli, hogyan kereste meg öccsét egy 56-os váci tűzharc közepette (39:46).