Az interjúalany beszél gyermekkoráról és a nők életéről a korszakban (0:15), majd a hit éltető szerepéről (2:30). Szól férje honvédségi beosztásáról (5:00), majd részletesen elmeséli, miként sebesült meg a mai Ukrajna területén a férje egy dumdum golyótól (6:30). Szól arról, hogy itthon milyen volt a háborús hangulat, hogyan álltak munkába a nők, és hogy ő hogyan vállalta el a református presibter felkérésére, hogy gyermekeket tanítson (12:54). Szól az oroszok bejöveteléről, és arról, mi mindent pusztítotak el lakhelyükön, illetve arról, hogyan kellett esküvőt tartania férjével otthonától távol (17:25). Beszél arról, hogy a sok kegyetlenség ellenére is sok rendes ember volt a megszállók között (25:00). Végül arról szól, milyen sokáig maradtak az oroszok, illetve arról, hogyan folyt az újjáépítés és az élet megkezdése a világháború után (30:15).

Az interjúalany beszél a családjáról (0:16), alsóbb fokú iskoláiról (1:50), a piarista gimnáziummal kapcsolatos élményeiről (4:23), vasutas munkája kezdetéről (9:04), katonai élményeiről, valamint a vasutasok visszacsatolt területekre történő telepítéséről (11:57), a németekkel szembeni nagy katonai hátrányról, és Érsekújvárra, majd Újszászra kerüléséről (már mosodszor) (15:45). Megemlíti Szolnok bombázását (19:16), a háború alatt a MÁV által felállított légvédelmi szervnél ellátott munkáját (21:12), beszámol a ferencvárosi, szolnoki, hatvani bombázásokról (23:57), végül Nyugatra szökéséről, amerikai hadifogságáról, és hazatéréséről (30:54).

Iskolák - 01:25, Katonaság - 03:35, Vasúti szolgálatok 05:20, front, rádiós kiképzés - 5:30-13:23, Kórházi körülmények 13:25-14:50, Háborús újítások 14:00-20:22, Felszerelés, ellátás, gyakorlatozás 20:30-24:48, Háborús hétköznapok 25:16-31:33, Kapcsolattartás a családdal 32:00-33:34