Alapi Sándor-egy TSZ elnök. Rövid bemutatkozás (1.13-ig) rátér a pásztói TSZ születésének körülményeire. Beszél a tagság társadalmi összetételéről, a föld-és állatállományról, a gépállomány lassú növekedéséről (12.55-ig). A következő részben az agitáció módszereiről szól (20.14-ig). Ezután a TSZ tevékenységi területeiről, ágazatairól van szó, majd a pásztói és a környékbeli települések TSZ-einek egyesítési folyamatát mutatja be. 28.27-től a dolgozók juttatásaira tér ki. Az interjú záró részében (39.28-tól)a rendszerváltoztatás éveit és a TSZ felszámolásának körülményeit eleveníti fel.

Az interjúalany beszél a két világháború közötti életviszonyokról, a cselédség sorsáról (0:15), házasságáról (7:04). Bátyja dezertálásáról (12:44), az oroszok bejöveteléről (16:55) is részletesen beszél. A korszak vallási életét (21:20) és a zsidóság sorsát (26:35) is megemlíti. Beszél a mezőgazdasági munkáról és az azt kiegészítő kereskedésről (33:3).

Az interjúalany szól kitelepítésükről, a búcsúzásról, és arról, hogy megkönnyebbültek, amikor kiderült, hogy nem keletre mennek (0:16). Elmondja, hogyan érkeztek meg a Hortobágyra, milyen munkát kellett csinálni, mivel fenyegetőztek, és milyen volt a tisztálkodási lehetőség (3:20). Szól arról, hogy mit tudtak csinálni gyermekként, az élelmezésről (5:35), valamint édesapja betegségéről és munkájáról, valamint Almássy gróf megalázásáról (8:22). Beszél arról, hogy miként oszlatták fel a tábort apránként, és arról, hogy eredetileg azért vihették el őket, mert apja kocsmáros volt (10:00). Beszél arról, hogy milyen volt a napirend, hogyan javultak a tisztálkodási és egészségügyi körülmények (12:10), valamint arról, hogy miként tudták gyakorolni a hitüket és hogyan kaptak nagynénjétől buktába sütött levelet (17:40). Arról is szól, hogy milyen volt a fűtés (20:00), valamint a szökésekről, és arról, hogy hogyan lehetett kommunikálni a rokonokkal a helyiek segítségével (21:48). Beszél a hazamenetelről, és arról, milyen nehéz volt újrakezdeni az életet, édesapja beteg volt, édesanyjának napszámba kellett mennie, ő pedig az iskolát takarította, hogy tudjon ruhát venni (26:00). Beszél arról, hogy egyszer, mikor a rendőrségen papírokat szerzett be, és megtudták, hogy ki volt telepítve, a rendőrök üvöltözve zavarták el. Ezután végül a nagybátyjáéknál tudtak lakni (27:50). Szól arról, hogy diszkriminálták a volt kitelepítetteket, hogyan nem tudtak tanulni, és arról hogy mit érez egykori fogvatartói iránt (32:00).