Az interjúalany beszél magáról (0:27), a gyerekként átélt második világháborús élményeiről (4:57), iskolás emlékeiről, a katolikus és református diákok közötti ellentétekről, az iskolák államosításáról (12:29), a továbbtanulás lehetőségeiről (20:16), a tanítóképzőben eltöltött évekről (26:02), a főiskolához kapcsolódó élményeiről (30:15). Kitér a helyi az egri 1956-os eseményekre (35:27), és az azt követő megtorlásokra (36:37), végül visszatér a főiskolás időszakára (39:07).

Az interjúalany beszél a háborúban töltött gyermekkoráról, a vele találkozó orosz katonák kedvességéről (0:10), majd arról, hogy apját viszont elvitték málenkij robotra (3:10). Szól arról, hogy a háború egy szakaszában zabrálások és fosztogatások kezdődtek a polgári lakosság körében is. Mivel lakásukat bombatalálat érte, lejjebb költöztek, egy elhagyott zsidó tulajdonba, majd leköltöztek vidékre (4:02). Beszél a Leányfalun töltött időről és arról, hogyan semmisült meg a babaháza az egyik támadásban (8:00). Visszatérhettek Budapestre, de rögtön kaptak társbérlőt is (10:00). Szól a szétlőtt Budapest közlekedéséről, a csónakokról és a pontonhídról (11:11). Szól beiskolázásáról és arról, hogy rögtön úttörő lett, ahol jó barátságba keveredett a csoportvezetővel, Rákosi Tamarával, aki Rákosi Mátyás rokona volt (12:52). Szól arról, hogy Rákosinak minden örs, szövetkezet és más csoport ajándékokat adott a születésnapján, amit kiállítottak a Népművészeti Múzeumban (17:20). Beszél az úttörőmozgalom különböző szervezeteiről, az úttörővasútról, úttörőrendőrségről (18:50). Elmeséli, hogy a Sztálin halálára rendelt néma csendben majdnem elnevették magukat. Édesapja bekerült az egyik minisztériumba, ezért sok kiváltságban részesülhettek és pl. külön boltba járhattak vásárolni (21:42). Beszél akkori külföldi utazásáról, és arról, hogy Rajk újratemetése olyan felzúdulást keltett a határon is, hogy bármit be lehetett hozni elvámolás nélkül (24:15). Szól 1956-os emlékeiről. Az első tüntetésekre ő is kiment megnézni és szétvált a húgától. Otthon sokáig várták a húgát, ő pedig gyorsan lefeküdt, mert kezdett rájönni, hogy ebből baj is lehet (28:55). Szól arról, hogy ismét sorban kellett állni az élelemért, és az egyik pesti srác belelőtt a sorba. Ezért elítéli, ha az 1956-os hős gyerekeket emlegetik (38:10). Végül november 4-éről beszél és Mindszenty József rádióüzenetéről, amiben a földrendszer visszaalakításáról hallotta beszélni. Ekkor arra a következtetésre jutott, hogy a forradalom mindenképp elbukik (39:20).

Az interjúalany beszél tanyasi tanító édesapja munkájáról (0:06), édesapja katonai beosztásáról (4:00), a második világháborúról, kocsisként folytatott tevékenységéről (4:33), amerikai hadifogságba kerüléséről, a fogsággal kapcsolatos élményeiről (6:33), az 1956-os forradalomról és az azokban a napokban összeszedett betegségéről, és arról, hogy nem piszkálták az eseményekben játszott tevékenység miatt (12:50). Mesél munkájáról (17:40), végül egy párttitkárról, aki korábban nyilas volt és folyamatosan piszkálta (20:10).