Az interjúalany beszél II.világháborús emlékeiről (0:22), édesapja és húga betegségéről (16:03), édesapja nyugdíjának elvételéről és bátyja többéves börtönbüntetéséről (18:58), a zsidók deportálásáról (20:35), gyerekei hittantanulásának megakadályozásáról (23:40), a háború utáni „cipőproblémákról” (24:40), a Kádár-korszakról, felvonulásokról , szocialista ünnepségekről (26:28), arról, hogy férjét érték hátrányok pártba való belépésének elmaradása miatt (29:46), az egészségügy helyzetéről a Kádár-korszakban (31:03), a korszak szórakozási lehetőségeiről (32:07), a tartós fogyasztási cikkek megjelenéséről a családban (33:23).

László Sándor gépkocsivezetőként szolgált a II. világháborúban, visszavonulás közben a Felvidéken megszökött, és hazafelé indult. (00:00-08:00) egy felvidéki faluban illetve hegyi legelőkön bujkál, szerez szlovák papírokat, jó viszonyt ápol a helyi lakosokkal; (08:00-19:40) az oroszok megszállják a falut, erőszakoskodnak a nőkkel, fogoly lesz, de megszökik; (19:40-37:00) út hazafelé, bujkálás, a megszállás borzalmainak tapasztalata; (37:00-39:27) Kiskőrös előtt az oroszok újra elfogják, de a városban ismét sikerül megszöknie, a tanyákon bujkál.

Az interjúalany 1929-ben született Alattyánban (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Beszél családjáról. Apja földműves volt, anyja háztartásbeli. Elmondja, hogy gyermekkorában fordítottak voltak az iskolában az érdemjegyek, 6 osztályt kellett elemiben végigjárnia. A II. világháború miatt nem tudott továbbtanulni. (01:38) Beszél a világháború borzalmairól. 1944. november 22-én érték el a szovjet csapatok a falut, mindent elvittek (álltaok, termény, élelem). Fiatalkorát tönkretette a háború. (04:18) A harcok után nehéz volt a helyzet, de kezdett felpezsdülni az élet. Voltak szórakozási lehetőségek a fiatalok számára, főleg táncolni jártak. Itt ismerkedett meg férjével, akihez 17 évesen hozzáment. (05:30) Bátyja és későbbi férje is harcolt a háborúban, mindketten szerencsésen hazatértek. Az interjúalany elmondja, hogy nagyon féltek a harcok alatt. Az orosz katonák erőszakosak voltak a fiatal lényokkal, az inerjúalany is a padláson bújdosott előlük. (09:12) A háború alatt mindig volt elégséges élelmük. A faluban volt hat zsidó kereskedő, őket elhurcolták. További sorsukat nem ismeri.(13:22) Beszél a háború itáni mindennapokról. Sokáig nem volt villany és rádió. Gyertyát és petróleumlámpát használtak. (14:48) Visszatér a II. világháborúhoz, egyszer faluját is bombázták, egy gyermek meghalt. (18:20) Elmondja emlékeit az 1956-os forradalomról. A faluban nem voltak forradalmi események, de a legtöbben szimpatizáltak valamelyik oldallal. (20:46) Elmondja, hogy korábban a Rákosi-korszakban a nagyobb birtokokat elvették és szétosztották. Az interjúalany és családja is kapott öt hold földet, amin dolgozhattak. 1959-ben alapították meg a faluban a TSZ-t. Az interjúalany is belépett a TSZ-be, férje inkáb elment Budapestre parképító vállalathoz dolgozni, csak hétvégenként találkozhattak. 22 évig dolgozott a férj a fővárosban, utána egy évig élvezhette nyugdíjas éveit, majd váratlanuil elhunyt. (23:02) Beszél a TSZ-ben végzett munkákról. Az idő múlásával egyre több terményt kapott, így javult az életszínvonal. A Kádár-korszakot nehezen tudja megítélni. Ő viszonylag jól élt, de nem ismeri más emberek véleményét. (25:40) A Rákosi-rendszerben szigorúan bűntettek a dísznóvágásért, ezért az interjúalany és családja is titokban, feketén vágták a sertést. Beszél a beszogáltatások menetéről. (29:02) Megemlíti a kulákok sorsát (nem túl pontosan). (30:02) A Kádár-rendszerben tisztességesen meg tudott élni. Elmondja tejkezelő munkájának részleteit, ez nehéz fizikai munka volt. 380 aktív alkalmazottja volt a TSZ-nek, mindenki tudott dolgozni. Beszél arról milyen állatokkal foglalkoztak, milyen növényeket termesztettek. Jól megéltek a TSZ-ből, de nem lehetett meggazdagodni. Sajnálja a TSZ feloszlatását a rendszerváltoztatáskor. (37:02)