Az interjúalany beszél családjáról, a két világháború közötti Magyarország politikai viszonyairól (0:15). Hangsúlyosan szól a II. világháborúról, és a Don-kanyarnál elesett bátyja emlékéről (3:00). Beszél Magyarország kiugrási kísérletéről és a német megszállásról (9:28), valamint a szovjet megszállásról (14:20). Beszél a háború utáni évek politikai viszonyairól (18:32), a hadseregbe való belépéséről (20:26), illetve a hadsereg és a párt kapcsolatáról (23:40). Beszél az 1956-os forradalomról, amit katonaként élt ált (25:38), különös tekintettel a katonaként és hazafiként érzett ellentmondásra (35:58). Végül a hadsereg viszonylagos konszolidációjáról beszél a Kádár-rendszerben (36:49).

Az interjúalany édesapja származásáról számol be(0:05).Dr. Suba Györgyné 1939-ben született és sokáig egy tanyán élt szüleivel. A háborúra nem emlékezik, de rokonai sokat meséltek a harcokról(0:38).Az interjúalany visszaemlékezik arra, amikor 1944 novemberében a szovjetek bevonultak a lakhelyükre - ennek körülményeit idézi fel(2:40).Az interjúalany szól a fosztogató szovjet katonákról(4:59).A német bevonulás előtt 1944 nyarán összeszedték a környékbeli zsidókat. Ezzel kapcsolatban mesél el egy történetet(8:45).A háborút követően az édesapjának az elesett katonákat kellett temetnie. Ezzel kapcsolatban a földosztásról és a TSZ-esítésről is beszél(10:09).Édesapja a háború után alkalmi munkákat vállalt, többnyire az újáépítésben dolgozott, később az interjúalanynak is dolgoznia kellett, fiatal kora ellenére(12:49).A szülei nem szerették volna továbbtaníttatni az interjúalanyt, inkább az otthoni munkákba fogták be(14:47). Az életének legnehezebb korszaka az '50-es évek voltak, hiszen alig volt mit enni(16:08).1956-ban az interjúalany megpróbált kitörni a falusi életből és egy kecskeméti kertészeti szakközépiskolába jelentkezett(18:37).Egy sátoraljaújhelyi kertszeti technikumba jelentekezett, ezt elvégezte és ebben a szakmában 4 évig dolgozott(21:25).Dolgozott könyvelőként is, majd kulturális ügyintéző lett, közben több képesítést is szerzett(22:45).Munkájához tartozott a felnőttképzés, diákoktatás és a közművelődés(25:48).Országjáró túrákat is szervezett(27:53).1956-ban a forradalomról október 24.-én értesült. Ekkoriban még iskolába járt, tanárai óvták az erőszakos eseményektől(29:12).De november 4.-én pár diáktársával úgy döntöttek, hogy elhagyják az iskolát és gyakorlatilag bandákba verődve útra keltek, hogy hazajuthassanak. Ennek a történetét meséli el(31:50).Az interjúalany mesél a gyermekkori tankönyvekről és az iskoláiról, tanítóiról(40:42).A hittanképzésben csak 4. osztályig volt része, utána már eltörölték. Ezzel kapcsolatban beszél a korszak vallásos életéről(43:57).

Az interjúalany 1932-ben született Demjénben (Heves megye). Beszél gyermekkoráról, iskolás éveiről. A II. világháborút szülőfalujában élte át. 1944-ben talált egy gránátot, amely felrobbant kezében és elveszítette két ujját. (01:30) Részletesen beszél a falusi hétköznapokról, munkákról, hagyományokról. 1949-ig nem volt áram. (07:10) Sérülése miatt szülei úgy gondolták, hogy nem lehetne teljes értékű földműves, ezért az Egri Piarista Gimnáziumba íratták. Beszél az iskoláról, a tantárgyakról, arról, hogyan változott meg az oktatás az államosítással. (10:02) Többször kivezényelték a diákokat az utcára, hogy tüntessenek az egyház ellen és a kommunisták mellett. (11:12) Az interjúalany 1952-ben érettségizett, utána kezdett el dolgozni a füzesabonyi gépállomáson: a traktorosok teljesítményét számfejtette. 1955-ben került vissza szülőfalujába VB titkárként (jegyző). (13:06) Elmondja, hogyan zajlottak le az 1956-os események a szülőfalujában. Részt vett a szovjet katonai emlékmű feldöntésében, ezért a forradalom után elveszítette állását. (17:50) Földműveléssel kezdett foglalkozni. A családnak összesen 9 hold földje volt. Részletesen beszél a mezőgazdasági munkákról. (21:26) Édesanyját erőszakkal beléptették a TSZ-be 1958-ban. Mindenüket elvették. (26:36) Elmondja emlékeit a II. világháborúról. Pincébe menekültek a front elől. Az orosz katonák kedvesek voltak a gyerekekkel. Egy szovjet tiszt a front átvonulásáig a családnál szállásolta el magát. (29:08) Az interjúalany részletesen beszél a balesetről, amelyben elveszítette két ujját. (31:30) Elmondja, milyen volt a lakosság kapcsolata az orosz katonákkal. (35:00) A környéken többen veszítették életüket a fel nem robbant gránátok és egyéb fegyverek miatt. (35:52) A német megszállásból csak annyit érzékelt, hogy néhány katonát elszállásoltak. A német és az orosz katonák is emberségesek voltak. (38:52)