0:00 családi háttér, gyermekkor 1944-ben települtek át Romániából Magyarországra 2:20 Garán a szellemi és testi fogyatékosok intézetében dolgozott 5:50 a három nemzetiségnek három iskolája volt, (magyar, német, bunyevác), mesél a gyermekkori játékokról 10:02 mesél a téeszesítésről, eleinte nagyon nehéz volt, mert nem hittek a közös gazdálkodásban 16:28 később egyre több gépet tudtak használni, mesél az agitálásról 19:01 Ő nem a TSZ-ben dolgozott, hanem a közeli szociális intézményben 21:53 a TSZ-korszak előtt be kellett szolgáltatni a saját állatokból, pl. a disznóvágásból

Az interjúalany beszél szüleiről, nagyszüleiről és Salgótarján kisiparáról (0:40), valamint a háború alatt működő vendéglőjükről (6:20). Rátér a világháború eseményeire és arra, hogyan költöztek le vidékre, majd hogyan próbálták meg elrejteni állataikat a katonák elől (8:55). Beszél arról, hogyan házasodott cseléd nagymamája és milyen értékeket adott át a családja (12:12). Külön szól a román katonák felbukkanásáról (13:55). Szól az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról, a megélhetési nehézségekről, és arról, hogyan találták fel magukat mégis. Elbeszéli azt is, hogyan zaklatták és verték meg édesapját a hatóságok (15:22). Szól a szakszervezetek jelentőségéről és 1956-os eredetükről (24:40). Házasságáról, oktatásáról és munkába állásáról is beszél (31:44). Rátér a salgótarjáni ipar jelentőségére és hanyatlására (35:00). Beszél a csernobili atomkatasztrófáról, a környékre gyakorolt hatásáról (43:58). Végül visszatér a szakszervezet jelentőségének bemutatására (42:44).

Az interjúalany beszél családjáról (0:50), tanulmányairól (3:04), a gazdasági világválság hatásairól a családra (5:56), a mezőgazdasági munkákról (6:50), a gimnáziumi évekről, a tanítóképzőről (7:42), arról, hogy az első bécsi döntéssel visszakerült a faluja (11:14), tanítói oklevele megszerzéséről, és az álláskeresésről (13:16), első katonai behívójáról, és a katonaságnál szerzett élményeiről (15:21), a galíciai frontról (19:13), hadifogság elől való meneküléséről (20:01), és arról, hogy menekülésük után elhelyezték őket egy dohánygyárban (23:08). Beszámol arról, hogy a környéken partizánveszély volt, és a dohánygyár igazgatója segített neki megmenekülni (24:07), menekülése utáni életéről Kassán (27:45), besorozásáról a csehszlovák hadseregbe (29:30), leszereléséről és hazajutásáról (37:40), testvérei második világháborús szerepéről (38:47), a magyar pedagógusok elbocsátásáról, a magyar iskolák bezárásáról (39:34), Magyarországra településéről (40:13), magyarországi munkájáról (41:31).