Az interjúalany beszél családjáról, a nehéz körülményekről, az éhezésről, és arról, hogy nagyapja megjárta Kanadát (0:10). Szól a II. világháborút érintő emlékeiről, édesapja munkaszolgálatáról (2:58). A mezőgazdasági munkák jellegéről, gyermekkoráról, a hétköznapi életről külön szól (3:53). Beszél a háború utáni élelmiszerhiányról (10:30). Szól az 1956-os forradalom kitöréséről (12:30), valamint arról, mit látott Budapesten 1957 januárjában (15:20). Visszatér arra, hogyan üldözte édesapját a Rákosi-rendszer, mint „fasisztát”, és hogyan került az Andrássy út 60-ba (16:50). Szól arról, hogy a rendszerváltoztatás után megnézte az iratokat, melyek szerint bűncselekmények miatt vitték be az apját, pedig nem így volt (20:30). Azt is megemlíti, hogy egy március 15-i rendezvény miatt hogyan vitték el egyik volt tanítóját a Kádár-korszakban (22:40).

0:00 családi háttér, gyermekkor, édesapja üzletvezető, édesanyja háztartásbeli volt, az édesapja keresetéből szerényen megéltek 2:16 kereskedelmi lányiskolába járt, de ebből csak két évet végzett el, mert a német megszállás után leállt az oktatás, később 1965-ben levelező tagozatba végezte el az iskolát, és így érettségizet 3:28 mesél a német megszállás napjáról, egy iskolai mulatságon éri őket a hír, másnap német katonák várják őt az iskolában, az iskolájukat bezárták, később jött a sárga csillag viselése, majd a gettóba zárás 6:21 a gettóba költöztetik őket, ott pár hétig laktak; a jómódú zsidókat kivallatták, hogy hova dugták az értékeiket 8:25 pár hét után összepakolt mindenki egy zsákba, és a téglagyárba meneteltetik őket, ott kb. két hétig voltak, reggel egy transzporttal indították őket zsúfolt vagonokban, Kassánál németek váltották a magyar őrséget, Katowicét felismerik, így tudják meg, hogy Lengyelországban vannak, Auschwitzba viszik őket 11:08 a férfiakat külön választják, édesanyjával is sorba állították, később egy SS-katona szétválasztja őket; az ő csoportját fürdőbe küldik, de előtte lemeztelenítik őket, és leborotválták 14:23 beterelték őket egy lágerba, amiről később megtudta, hogy megsemmisítő volt, enni alig kaptak, a csupasz földön aludtak egy hétig, minden reggel sorakozó és névsorolvasás volt 17:02 voltak sorozások különböző munkákra, a kápójuk egy lengyel nő volt, aki szintén fogoly volt, ezek a kápók működtették a tábort; mosdani egy patakban tudtak, rendes ivóvizet viszont nem kaptak 21:07 Ők szeptember 18.-án tartották az újévet, és ekkor határozták el, hogy jelentkeznek sorozásra, elvitték őket egy másik lágerba, Bergen-Belsenbe 23:27 az ellátásuk Auschwitzhoz képest jobb volt, de feladatot nem kaptak 25:55 később név szerint vagonírozzák be, és Duderstadtba viszik őket, egy kőbarakkba került, szerencsére ismerősök közé 27:36 egy közeli gyárban dolgoztak, lőszer-hüvelyeket ellenőriztek; őt azonban az út megviselte, mert nem tudott felállni a vagonban, de sikerült meggyógyítania őt egy lengyel doktornőnek; egy szerény születésnapi ünnepséget is tartottak 32:01 tartottak egy kis Mikulás-napi műsort is, a felszabadulást tavasszal már nagyon várták, mert hallották a közeli bombázásokat, a fogságban is a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” c. dalt énekelték 37:12 a közeledő front elől ismét bevagonírozták őket, három hétig vonatoztatták őket, enni alig kaptak, marharépán éltek 39:09 a Prága melletti Theresienstadt-ba vitték őket, ott május 9.-én jöttek be az orosz csapatok, és felszabadultak 41:16 kimentek a városba, de a tífusz miatt karanténba kerültek később, majd jún. 26.-án értek haza Budapestre 42:22 a nagybátyjához igyekezett, ott sikerült megtalálni őt, ekkor még reménykedett abban, hogy a szülei túlélték a koncentrációs tábort 44:47 hazament Miskolcra, hogy hátha várják őt, de nem volt hova mennie; a házukból mindössze ketten élték túl a holokausztot 49:35 1946-ban férjhez ment ehhez a férfihoz, aki sokkal idősebb volt nála, le is akarták ezért beszélni őt a házasságról, a lakását visszakapta, egy vasüzlet pénztárosa lett 1945 novemberében 51:21 ott nem voltak jók a körülmények, ezért a férje üzletében dolgozott tovább; az első két gyermeke meghalt fejlődési rendellenességben, amit a tábori élet okozott 54:51 a férje munkaszolgálatos volt 1941-től, 1944-ben aknaszedés közben szenvedett súlyos sérülést a fronton

0:00 gyermekkor, volt kisdobos, úttörő és KISZ-tag is, 4:26 mesél a katonaság emlékeiről 9:30 egyetem után pályázati rendszerben lehetett csak elhelyezkedni, ő is pályázott, de a munkája nem tetszett neki 13:40 Magyarországon más lehetőségek nem voltak, nem lehetett váltani, őt pedig zavarta a kötöttség, ami az egész országot jellemezte 17:57 megpróbált beállni tengerésznek, nem sikerült, ezért elhatározta, hogy disszidál 22:08 megkapta az útlevelét, kiutazott Münchenbe, és nem jött vissza, a szüleit a rendőrség felkereste emiatt 25:13 egy ismerősénél szállt meg átmenetileg a disszidálás után 28:40 a barátaival levelezett, de óvatosan kellett fogalmazniuk, és a telefont is lehallgatták 29:40 felidézi a két ország közötti különbségeket 31:54 egy kölni rádiónál dolgozott a magyar osztályon, így függetlenedni tudott 36:41 a rendszerváltoztatás után nem változott az álláspontja, nem akart hazaköltözni 38:33 váltani akart ismét, többek között írni és festeni akart, továbbá megszületett a gyermeke, akit magyarnak szeretett volna felnevelni